Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - Szeberényi Zoltán: Egy kritikusi alkotóműhely sajátosságai

SZEBERÉNYI ZOLTÁN

Egy kritikusi alkotóműhely sajátosságai

Zalabai Zsigmond könyvéről

Csaknem két évtizedes szünet után jelentkezett ismét kritikai tárgyú kötettel Zalabai Zsigmond. Új könyve sokak számára meglepetés, hiszen napjaink irodalmi közvéleménye inkább irodalomtörténeti, szerkesztői-szervezői és pedagógiai, illetve irodalomelméleti munkásságát tartja számon. Talán csak a harmincas-negyvenes éveikben járók, vagy az idősebb olvasók tudják, hogy a Verstörténés (1995) címmel megjelent kötet egy látványosan induló kritikusi pálya rendhagyóan elhúzódó folytatása. Az impozáns terjedelmű, de már a címével is elgondolkodtató mű mintegy három évtizedes irodalmi jelenlét és aktivitás summája, eredményeinek összefoglaló rendszerezése kíván lenni. Nem szokványos irodalomtörténet, hanem a versek „történése”; alakulása az alcímben jelölt időszakban. Szerzője arra keresi a választ, hogy miként és milyen színvonalon alakult, formálódott a szlovákiai magyar vers az 1970—1988 között fellépő generációk, költői kirajzások alkotóműhelyében.

Zalabai sokféle megközelítésben és pazar műfaji tarkaságban teszi mérlegre egyének és csoportok verstermését egy határozott, bár meglehetősen eklektikus irodalomszemléletre és esztétikai értékrendszerre épülő kritikusi krédó normáihoz igazodva. „Ars kritikája” évtizedeken át formálódott, de meghatározó szempontjai, alapvető törvényei már a hetvenes évek fordulóján, irodalmunk történetének egy fontos, az Egyszemü éjszaka (1970) és a Fekete szél (1972) című antológiák megjelenő idején kialakultak.

Ma már aligha kétséges, hogy az említett antológiák megjelenésével fázisváltás következett be a szlovákiai magyar irodalom fejlődési folyamatában. Sokan e nemzetiségi irodalom történetének legsikeresebb évtizedeként emlegetik a hetvenes éveket, annak ellenére, hogy a korszak a Prágai Tavasz eltip- rását követő megtorlások, az ún. „konszolidáció” időszaka volt. Az antológiákban egy tehetséges fiatal írói—költői csoportosulás sorakozott fel irodalmunk számontartottjai mellé, s tette teljesebbé, korszerűbbé, eredményeiben markánsabbá a szlovákiai magyar irodalom összképét.

Ezek a fiatalok minden vonalon változást sürgettek. Szokatlan hangvételük, kihívó gesztusaik, az előttük járó generációk eredményeit megkérdőjelező, lebecsülő megnyilatkozásaik, túltengő önbizalmuk hamarosan parázs vitákat kezdeményezett. A fellépésüket kísérő élénk visszhang, különösen Szalatnai