Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - MŰHELY - Miklósi Péter: A konzekvens hölgy
A konzekvens hölgy • Ön vajon lát-e analógiákat az 1945—1948 közötti időszak és napjaink magyarellenessége között Szlovákiában? — Közvetlen párhuzamokról nem szívesen beszélnék. A nacionalizmus akkoriban nyíltan, a kormányzati törekvések szintjén jelent meg, mostanában viszont inkább bizonyos pártokon belüli csoportosulások gerjesztik a magyargyűlöletet, a söpredékerőszakot. A mai szlovák társadalom egésze azonban, szerencsére, már nem annyira magyarellenes, mint a világháborút követően volt. Manapság már meg-megtalálni azokat a politikusokat, akik pár év tapasztalata alapján ugyan, de ráébredtek arra, hogy a nacionalizmus bizony elzárja a demokráciába vezető utat. Hogy egy másik nemzet, egy nemzeti kisebbség lejáratásával egyszerűen nem lehet a gazdasági problémákat rendezni, korszerű társadalmat építeni. • A második világhábon'it és az azt követő korszakot megért szlovákiai magyarokat mindenképpen megjelölte a történelem. Ezért fontos, bogy ebben a tekintetben is nyomot hagyjunk magunk mögött. Vajon van-e elegendő hazai magyar nemzetiségtörténeti kutatónk? —Az idősebbek közül elsősorban Janics Kálmánt és Gyönyör Józsefet említeném. Erős, szakmailag felvértezett a középnemzedék, élén Popély Gyulával, Püspöki Nagy Péterrel, Kiss Józseffel. És végül, de nem utolsósorban, itt van az 1992-ben alakult Mercurius Csoport, amelynek létrejötte körül főként Gyurgyík László, Gyurcsík István és Végh László bábáskodott. Jelenleg már 16 ember alkotja ezt a kis közösséget, a tiszteletbeli elnökük Turczel Lajos. Szakmai törekvéseink homlokterében az úgynevezett kemény társadalomtudományok állnak, tehát a szociológia, a mindennapok létezéséhez szükséges jogismeret és a jogtörténet, a történettudomány, míg a nyelvtudománnyal a nyelvismeret és a nemzettudat kölcsönhatásaiban foglalkozunk. • A szlovákiai magyarság kisebbségi létét tekintve mit tart napjaink legfőbb teendőinek? — Véleményem szerint kisebbségi, tehát magyar vonatkozásban is újból ki kell építeni azt a teljes polgári társadalmat, amely 1945 előtt itt már megvolt. Ugyanis 1918 után végeredményben egy teljes értékű, jól strukturált nemzetrész került át kisebbségi közösségként egy más ország területére. Ezt az állapotot az első köztársaságban többé-kevésbé sikerült megőrizni. Nekünk most arra kellene törekedni, hogy újra kiépítsük a nemzeti megmaradás alapját jelentő parasztságot, s újra meg tudjuk őket nyerni annak a gondolatnak, hogy a föld megművelése és a paraszti munka — divatosabb szóval élve a farmerkedés — a jövő útja. Aki ezzel foglalkozik, annak ez bizonyos fokon anyagi biztonságot, emberi magatartást, önbizalmat tud adni. Az illető így határozott és független ember lesz, aki meg tudja védeni a nemzetiségét. Ezzel párhuza
