Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - Duba Gyula: Marusa és Gondterhelt
Marusa és Gondterhelt A sofőr egész este néma, érzéketlen és közönyös. Nem beszél, teszi a dolgát, mint egy gép. Ő pedig lebeg. Gondterhelt súlyosan csapong, mint nagy erdei bagoly az éjszakában, igen, a lelke, mely könnyűvé vált, és megszabadult nyűgeitől, mindez Bocsárszky barackpálinkájának köszönhető, Gondterhelt szellemisége úgy suhan a sötéten alvó világ felett, mint mohón zsákmányra leső nagy fülesbagoly a sejtelmesen nyugvó mocsarak és lápok felett. Az autóbusz-állomás ösztövér tetőiről, a megállókat fedő ferde síkokról halk, álmos vizek csörgedeznek. Játékosan csöpögnek, és láthatatlan tócsákba zuhogva locsognak. A távolsági buszok megállója felett sápadtan világít egy ködfényű neonlámpa. A beteges fény két magányosan várakozó női alakra szóródik. Holdfény halódó táj felett! Bocsárszky kiszáll a Moszkvicsból, és a nőkhöz siet. Beszélgetni kezd velük, széles taglejtésekkel magyaráz, többször a gépkocsi felé mutat, és az egyik nő bizalmaskodva átkarolja. Majd visszatér a kocsihoz. — Marusa komoly, megbízható lány, és nagyon szép. Vigyáz rád az úton, Gondterhelt! Kellemes utad lesz, író úr... A lány a nagy falióra alatt állt, ahogy megbeszélték. Két perc múlva három óra, a lány pontos és nyugodtan várakozik. Gondterhelt egy széles oszlop mögül nézi, s egyáltalán nem biztos benne, hogy ő az a lány, akit vár, és aki várja őt! De hát csak ő lehet! Éppen most és éppen itt ki lenne más? Karcsú, szép alakú lány, sudár termetű. Hajnalban, amikor megérkeztek L-ből, persze akkor a lány nájlondzsekiben és kissé bő farmernadrágban volt, zömökebb- nek és alacsonyabbnak látszott, Gondterhelt akkor molettnek vélte. Egészében erősnek érezte, nagy darabnak. Most látja, milyen jó alakú. Hosszú lábán világos selyemharisnya és magas sarkú cipő. Széles vállú műbőr kabátja derékban szorosabb, sportosan elegáns, illik szűk szoknyájához. Sötétszőke haja nagy hullámokban, szabadon a vállára hull. Ó, micsoda lány! A kétely tőre azonban már-már átdöfi az írót. Valóban ő lenne az éjszakai lány, akinek Bocsárszky a gondjaira bízta őt? Lesi, ahogy várakozik, és időnként körülnéz. Téged vár! — mondja magának. Az autóbuszban jól megszorongatta. Belemenős lány, egy pozsonyi üzemben dolgozik, otthon volt éppen. Gondterhelt ölelgette és megállapította, hogy a lány csupa izom és melegség. Már arra gondolt, hogy valamilyen módon és a képtelen helyzet ellenére a magáévá teszi. De akkor Marusa mondott valamit, és ő meghökkent tőle, és elbizonytalanodott. Visszahúzódott és lemondott az éjszakai kalandról. De valóban ő az a lány? A harangszavú óra alatt Marusa áll? Sajnos, ebben egyáltalán nem lehet biztos! Ki más lenne? De hát nem olyan, mint éjszaka volt. Nem is emlékszik, milyen volt. Ha átkarolhatná és megérezné a bőrét, megbizonyosodna róla, Marusa-e, vagy nem ő?! Mindjárt hármat kondulnak az óra hangjai, és a lány elmegy. Gondterhelt
