Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Macsovszky Péter: * * * (versek)

MACSOVSZKY PÉTER

Olvasol: tekinteted ha írói jobb ra ha lad.

IJgyanúkkor süllyed is.

Olvasod a látható vers is mere t len d i men z iákba n megrendezett sorait.

Ez a gondolatjáték világa.

A süllyedés meggáitolhatatlan: így múlatja önnönmagát a vers: így szorítja anyagtalan testét új és bomlasztó alakzatokba:

így pazarolja magát a tér.

I agy: az idő térjellege. Az idő maga: tehetetlen. Az ideák viszont dinamikusak: kezdet nélkül, örökké.

Olvasod: az olvasás folyamata tulajdonképpen áittünedezés a negyedik dimenzió áramlásaiba, oda, ahol az energia látható

tettek után nyúl, míg a teremtés mögött megbúvó intelligencia formába gyúrja a vers hallgatását.

Itt felbomlik a térnek nevezett valami. Az időből