Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Gion Nándor: Az üzbégek élni fognak

— Buta nőügybe keveredtem — motyogta kábán a megrugdosott ember.

— Elköltözöm innen. A törökök és mongolok kegyetlen állatok...

M. H. J. emberségesen talpára állította a Vörös férfit, ezután visszament a szálloda előcsarnokába.

— Mit mondott? — kérdezte Azem Szináni.

— Leningrádba költözik. Szláv lélek lakozik benne.

— Ez itt az üzbégek földje — mondta komoran Azem Szináni, és azon az éjszakán a szokottnál is hangosabban horkolt.

M. H. J. kétségbeesésében megint Krisztinához akart bekéredzkedni, pizsamában ment ki a folyosóra, bársony kabátját nem húzta magára, mert Taskentben éjjel is meleg volt, de amint kilépett az ajtón, megtorpant. Krisztina a szobája előtt állt, nagyon közel Aliserhez, szépek voltak együtt szőkén és feketén.

M. H. J. ezek után álmosan nézte meg Szamarkandban Timur Lénk sírját, és átvirrasztott éjszakáin megírt egy novellát "Az üzbégek élni fognak" címmel. Az üzbégekről alig szólt valamit, főleg az albán asszonyokról írt dicsérőleg, illetve egy albán lányról, akinek a Leilla nevet adta. Leilla férjhez ment egy magányos és jámbor magyar középiskolai tanárhoz, megígérte, hogy legalább (it harcias magyar fiúgyereket fog szülni, és a novellából egyértelműen kiderült, hogy az albán nő ezt halálkomolyan gondolja.

Az egyik folyóirat odahaza leközölte az írást. Branko Budzsarov akkor rátelefonált M. H. J-re, és meghívta otthonába vacsorára. M. H. János elfogadta a vacsorameghívást. Branko Budzsarov vacsora előtt jóindulatúan figyelmeztette, hogy hagyjon föl az üzbég és albán témájú országbomlasztó irományokkal, Marina orosz vodkát szolgált fel, sápadt és kedvetlen volt, nem szólt bele a férfiak dolgába, később pirogot sütött, majd a lemezjátszón megpörgette a csalogány szerelmes dalát, M. Holló János pedig megígérte, hogy a jövőben hanyagolni fogja az életrevaló üzbégeket.

Az üzbégek élni Jognak