Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - MARGÓ - Csák Gyula: Meglehet kétségtelenül

Az utóbbihoz nincsen tehetsége, és nem is idomították még rá eléggé, hogy üzletelni tudjon a portékájával.

Azt fedeztem fel a minap, hogy megfogyatkozott hitu korunkban például a “kétségtelen" szónak ugyanaz az értelme, mint annak, hogy:"megiehet". Ebből kiindulva mondom, hogy meglehet, napjainkban több a fiókban vagy már a szerző idegeiben megrekedt mű, mint a korábbi évtizedekben, és ez csupán az én statisztikám szerint is kétségtelenül így van.

Sajnálatos, hogy egy amúgy örömteli esemény ürügyén így borongok, de hát erre kényszerít a megfigyelés, amely szerint kulturális életünk olyan nehézkesen zörög és nyikorog, akár egy zsírozatlan tengelyű kordé.

margó

_______________________________________________________________________________89

A budapesti városligetben áll, illetve ül egy szobor, amelyről nem tudjuk, hogy kit ábrázol Kámzsával takarja a fejét, mintha o maga is rejtőzködni akarna. Ezerkilencszázhárom óta látható ott, de kilétének titkát századok óta hiába firtatják történelemmel és irodalommal foglalkozó tudósok. Annyi azért már kiderült, hogy nem akárki lehetett. Nem kevesebbet cselekedett, mint megteremtette a magyarság eredetének és honfoglalásának legrészletezóbb hazai forrását, amelyet általában úgy ismerünk: Gesta Hungarorum.

Ennyiből már kitalálhatjuk, hogy a szobor Anonymus, magyarul: az Ismeretlen elképzelt alakja. Roppant értékű hagyatéka birtokában érthető, ha máig nem szűnt meg a vágyakozás, hogy mind müvéről, mind személyéről minél többet és minél hitelesebbet megtudjunk

Egyebek mellett az erre irányuló kutatás egyik legfrissebb eredményéi lelhetjük fel a majdnem pontosan egy évvel ezelőtt meghalt Süpek Ottó Eretnek hitvalló című könyvében, amely könyv a Nemzeti Kulturális Alap, a Lukács György Alapítvány és a Tekintet Alapítvány összeadott ero-feszítése nyomán jelent meg az el lúlt napokban Az, hogy mi újat derített ki a szerző, természetesen csak magából a könyvből tudható meg —, ez a jegyzet pusztán arra szolgál, hogy hírt adjon a jelzett kutatási eredmények létéről és elismerő főhajtással adózzon a kutató emlékének