Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - MARGÓ - Tőzsér Árpád: Az utolsó költőfejedelem
‘sápadtságot" ("blšme") mintegy a környezetében általánosítja, s ezt a környezetet fátumként éli meg: "Et je m'en vais /Au vent mauvais /Qui m’ emporte /Deca, dela"— És én megyek oda/A rossz szélbe, /Amelyik hord /Ide-oda. Tóth Árpád ennek a külső s hogy úgy mondjam: kor-betegségnek a helyére (talán a saját betegsége hatására) konkrét betegséget állít: "S én csüggeteg, /halvány beteg“ Pedig Verlaine "betegségében" (legalábbis a Chanson ď automne "langueur"-jében) sokkal inkább a 19. század végének spleenjét kell látnunk, mintsem az öregedő költő reumáját, luesét, cukorbaját vagy alkoholizmusát. S itt, ezen a ponton talán visszakapcsolhatunk Verlaine mai “inaktualitásának" a problémájához: azon túl, hogy a jó költészet mindig időszerű, van-e vajon Verlaine költészetében valami speciálisan mai aktualitás is? Azt hiszem, több, mint gondolnánk. A "langueur" szótári jelentése: bágyadtság, erkölcsi elerőtlenedés. Nos, szerintem abban az írói gyakorlatban, amelyre napjainkban a nyelv (a szöveg) önmozgása a jellemző, a “langueur“-ével rokon jelentések munkálnak Jelesen: a jelentésnek a szövegstrukturáló folyamatból való teljes kikapcsolása ugyanazt az “erkölcsi elerőtlenedést" jelzi, amelyről a Chanson dáutömne vall. Csakhogy erről az “elerőtlenedésről" ma nem maga a költő, nem a művészi terv, nem az anyagformálás beszél, hanem a szöveg nem tervezett, unalmas mechanizmusai, tehetetlenségi nyomatékai. Talán azért, hogy az olvasó össze ne keverje ezeket a fránya fin de siécle-eket! Apropó: fin de sieclel Olvasom a Népszabadsagban a Magyar írószövetség új elnökének a nyilatkozatában, hogy "A kormány új, Babérkoszorús Művész elnevezésű kitüntetést rendszeresít". Szólok, míg ideje: hogy ne legyen hamarosan megint mindenki "babérkoszorús", nem költofejedelmet kellene inkább nekünk is választanunk?! Mint ahogy azt 1894-ben a franciák tették. Akik feltehetően már akkor tudták, hogy Poétaországban még sohasem volt gyümölcsöző a demokrácia rendszere, hogy a költő vagy r isztokrata, vagy nulla Tőzsér Árpád margó
