Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Kulcsár-Szabó Zoltán: Intertextualitás és a szöveg identitása
____________Kulcsár-Szabó Zoltán Az újraolvasás lehet az a folyamat is, amelyben az előzó' (vagy inkább: a többi) olvasat különböző döntéseinek, stratégiáinak vaksága, önkényessége megmutatkozhat ("újraolvasás" itt most nem is annyira ugyanazon szövegnek időben "későbbi" befogadását-újraértelmezését jelentené, mint inkább egy olyan trópust, amely valamilyen módon megkülönböztethető "az olvasástól"). Az ilyen döntések közé nemcsak a — de Man által középpon.ba állított — referenciális/fígurális olvasásmód közötti választások sorolhatók, hanem pl. éppen a reflektált intertextuális olvasás melletti vagy elleni döntés is: visszatérve a The waste humhez pl. ettől a döntéstől függ még az is, hogy milyen különböző szólamoknak ad "hangot" és "arcot" az olvasás, hiszen bizonyos szólamok a mitológiai háttér révén összekapcsolódnak, attól eltekint ve viszont inkozisztensek. Egyes posztmodem regények mintegy eleve számolnak az olvasás "kulturális kódjainak" a sokrétűségével, s nemcsak egyfajta kánon (pl. "magaskultúra") számára nyitnak intertextuális játéklehetőséget — Esterházy Hahn-Hahn grófnő pillantása c. regénye lehet az egyik legkitűnőbb példa erre. Christoph Ransmayr regényében, a Die le ize Weltbcn az Ovidius-mű intertextuális megidézésénél az okoz eldönthetetlenséget, hogy a két szöveg kapcsolata — Genette kategóriáitl5 kölcsönvéve — egyszerre "metatextuális" és "hipertextuális". A viszonyrendszert "metatextualitásként" olvasva a regény szereplőit el lehet különíteni Met am o > phosesbe li megfelelőiktől, hiszen azok egy másik műben megírt alakok csupán, viszont az — itt némileg jogosultabb — "hipertextualitás" képlete szerint nem dönthető el, hogy a különböző nevek éppen a Die letzje Well vagy a Metamorphoses alakjait jelölik-e. Az ilyen esetekben az olvasó nem csupán mellékes, "dekoratív", ízlésbeli döntésekre kényszerül, mert ezek nagymértékben befolyásolják a szövegek értelmezését (sőt akár értékelését) is, tehát a szöveg identitásának dekompozícióját segítik elő. Nemcsak trópusok, intertextuális alakzatok vagy szerkezetek esetében állhat elő ilyesfajta kardinális döntéskényszer, hanem pl. egész narrációs képleteknél is. Az egyik leglátványosabb példája lehet ennek Bret Ellis American Psycho c. regénye, amely az elbeszélői kompetencia rafinált elbizonytalanításával és az egymást összekeverő, azonosíthatatlan szereplők révén azt is eldönthetetlenné teszi, hogy azok az események, amelyekről a nagyrészt egyes szám első személye narráció beszámol, a közvetített fiktív világban valóban megtörténtek-e vagy csak az elbeszélő képzeletében játszódtak le. Az egyik vagy a másik lehetőség melletti döntés (vagy az eldönthetetlenség melletti "döntés") alapjaiban befolyásolja pl. a regény társadalom-, nyelv- vagy megismeréskritikai interpretálhatóságát, illetve a szubjektumfelfogásáról adható értelmezést is! Mivel az olvasás retorikájának hasonló döntései szükségszerűen eleve "preformálják" a szöveg egész topológiáját és ezért a szöveg "olvashatatlansága" sem tárulhat fel
