Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Kántor Lajos: A költők szeretnek tanulni
Kántor Lajos (...) Es kiolvashatunk ebből a könyvből még szubjektivebb vallomásokat is. A "vad", a "cinikus" Szilágyi Domokos meghatottan veszi számba az Aranyhoz intézett, valóban baráti sorokat — a Petőfié mellett az Eötvös Józseféit, amelyek a már befutott, híres író részéről a feltétlen elismerést fejezték ki. "Érdemes volt, úgy hiszem, ennyi teret szentelnünk ennek a valóban nemes i selekedetnek — olvassuk Szilágyi kommentárját —, mert hát az. irodalomtörténet nos s az. irodalmi élet nemigen tobzódik hasonló példákban." Érdekes a szabadúszó önvallomása az anyagiakról vagy a kitétel, mely az Arany egyes munkáihoz a szerzőtől kapcsolt szó jegyzékekről szól. (A Búcsú a trópusoktól egyik versének végén ugyancsak találunk ilyen magyarázatot!) A/ Árkádia-féle költő-filológiai elemzése pedig első ránézésükre Szilágyi újabb szabadverseinek grafikai képét idézi fel... (...) És a befejezés befe jezéseképpen hadd ír jam ide: nem emlékszem, hogy Szisz reagált volna az ütunkb^n (’69 augusztusában) megjelent cikkemre (a levelekben nincs szó róla), de ide másolom az 1969. VI. 16-i dedikációt a Kortársunk, Arany János belső címlapjáról: "Kántor Lajosnak akit ugyan Edgár [Balogh Edgár, a Korunk akkori főszerkesztő-helyettese] kinevezett utódjává, de eztet megbocsátjuk. Üdv. Szisz."
