Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Kántor Lajos: A költők szeretnek tanulni

A költők szeretnek tanulni és 1959-ben zajló levelezés. Szisz a társra találás boldogságában írja le napjait, legfőképpen olvasmányait, mert tudja, hogy Emesében igazi befogadóra talál. (Váradi Emese ugyancsak korán meghalt; családja mellett kinyomtatásra érdemes kötetnyi verse őrzi emlékét. Ezek közül egyet, amely Szilágyi Domokost szólította meg, másfél évtizeddel kapcsolatuk megszakadása után, A költő életeiben lehet olvasni.) Valóságos naplók, illetve műhely tanú lmányok ezek a levelek — a később Forrás-nemzedékként ismerttá váló csoportosulás szellemi történetének dokumentumai. A legjobb barátot, egy évvel idősebb költő társát többször is idézi, teljes (hosszú) verset is bemásol tőle a Váradi Emesének szóló szerelmes levélbe. Es természetesen megkommentálja: "Szerettem volna írni Neked erről a versről (Ódák a naphoz] egyet-mást, de már nincs liely. Csak ennyit egyelőre: figyeld meg, hogy mennyire ellentmond önmagának (küldök majd egy másik verset is, azon jobban meglátod): a vers lényeges mondanivalóját nem a furcsa, sokszor önkényes vagy értelmetlen és képtelen képek alkotják, a fölborított szó rendű', nyelvtanilag nehézkes mondatszömyek (pl. kelyhek kacajára, szirmok színére hangszerelt zengése a virágoknak stb.). Ami lényeges, ami igazán szép: az. előkészítő rész. kiteljesedése, az, ami út a második sík felé egyszerűen, tömören, érthetően, gyönyörűen van kifejezve: Szeresd őket, mert mindenikük vagyok. Es valahányszor törődsz, velük, Annyiszor szerethetsz. — Es az egész verset ez teszi verssé."

"A költő három asszonya" (Szilágyi Károlyné használja így) bonyolult fejezetében Hervay Gizelláé az elsőség kronológiailag. Közös gyermekük volt Kobak (a bukaresti földrengéskor tizenhat évesen, 1977-ben elhunyt Szilágyi Attila), szellemi közösségük verseikben kereshető és található meg. Ľ tragikusnak bizonyult házasságról nyilvánvalóan nem lehet csupán családi nézőpontból ítélkezni, de talán még korai volna a még élők érzékenységére nem tekintő irodalomtörténeti elemzés. S ez mondható el Szilágyi Domokos és a harmadik asszony ugyancsak tartalmas közös éveiről, melyeknek olyan költői dokumentumai vannak, mint a Zíípor, a Se ébren, se alva, a Lakás — és az 1976. október 27-i búcsúlevél, a kányafői lezárás előtti órákból. Néhány idevágó mondat (a második asszonyra vonatkozók kihagyásával): "Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az. okát én sem tudom. /.../ Ezen már nem lehet segíteni. Ne tegyen lelkifurdalásod úgy sem vagyok már jó semmire. Amint az. utóbbi hetek bizonyították. Mamát, tudom, leveri a dolog, de nincs más választásom. Nem tudom próbáld viga 'falni. Ha lehet. Bár nem hiszem." És egy lehetséges vádra előre megadott válasz: "Nem vagyok részeg, és - ahogy mondani szokás tiszta elmével írom e sorokat. Mint egy hülye gimnazista."