Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
"Most vegye fel" — szól oda neked foghegyről. Végre A. hangja. "Egy negyedórája itt vagyok..." — kezded zavartan. "Es?! — kérdezi türelmetlenül A. "Remélem, nem aludt?" "Ó, dehogyis." "Bizonyára megéhezett... De az elvtársak itt azt mondják, hogy már késő van." "Értem." Fojtott, halk válasz. Aztán a vonal megszakad; te meg belekiabálod (a semmibe): "Szép álmokat!..." Mikor elhagyod a szállodát, a bőrkabátos alak kint áll a sarkon, és súg valamit a mellette elsuhanó árnyéknak. Megindulsz, rövid füttyentést hallasz; valamivel messzebb így fedezed föl harmadik társukat. Nyolcvan-száz lépés után a Brassai Líceum előtt rád köszön egy rövid bőrdzsekis egyén. "Ce mai faceti? (Hogy van?)... Unde mergeti? (Hova igyekszik?)" Alig ismered föl a sötétben a kerek képű körzeti milicistát. Bizalmaskodásától ingerülten visszakérdezel: "Hogyhogy civilben?!" "Mikor hogy" — feleli vigyorogva. Utólag úgy találod: inkább ártatlanul, mintsem kihívóan. Sietve haladsz el egy-egy kivilágított ablak előtt. Megtorpansz egy üveghez tapadó riadt, ezüstborostás ábrázat láttán. A fél szemet, a megnyúlt fület, az erőtlenül lecsüngő állat mint torzót oldja fel a vékony csíkban lefolyó esővíz. Nem elég az emberre fogni valami vétket, hanem próbára is kell tenni, mert másképpen minden ártatlan bűnössé tétethetik... —duruzsolja benned egy hang: valahogy be kéne fejezni már P. P. történetét. Augustin Hirsehfegel nürnbergi rézmetsző úgy érezte, nem engedheti meg magának a fényűzést, hogy egy cellában a rossz világítás miatt nehezteljen. Különben is, ezúttal nem a bibliai versekhez készített illusztrációkat — azok legfeljebb ürügyként szolgáltak ahhoz, hogy hosszú huzavona után végre engedélyezzék látogatását a bécsú jhelyi börtönben. (Ebből is látszik, hogy Ferdinánd király udvarában nem sokat adnak már a jogtalanul lógva tartott magyar főúr életéért.) A nürnbergi művész, miközben portrévázlatot Folytatásos őrizel
