Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Edmund Hlatký: A fájó gyermek
tovább a címénél. Nem volt képes felülről szemlélni a dolgot. A verés motívuma, külső oka, a rövid tavaszi kabátos férfi kegyetlen megveretése (mintha még az öltözetével is meg akarta volna állítani az időt, hogy közben mindent apróra megvizsgálhasson) nem volt világos, sem fontos a fiatalember számára. Az anyja, aki sohasem bocsátotta meg az őrültnek a sokkot, amelyet a fodrászatban okozott, egyszer azt mondta neki: Szülész volt, s a szülészek mind megőrülnek. Aki túl sokat néz a nők lába közé, oda, ahonnan az élő ember kijein, s Istenhez hasonlónak tart ja magát, az egy idő múlva eszét veszti. Vagy úgy!, lökte oda az anyjának a fiatalember, az élet, a gyönyör, az örök vágy forrásának a tilosságáról van szó, s a ginekológus nem a veréstől háborodott meg. Akkor hát hogyan is volt csak azokkal az ötvenes évekkel? Bn ezt nem tudom neked elmagyarázni, mondja az any ja, menj apádhoz, ő bizonyosan többet tud a dologról. Csakhogy az apja még ötvenöt évesen is szégyell az élet intim dolgairól beszélni: Ami azt illeti, én még kevesebbet tudok róla, mint anyád. () legalább azt tudja, hogy a nők egy idő múlva az őrületbe kergetik a/ embert. A nőgyógyász tudomásom szerint eredetileg katolikus pap akart lenni... Hál igen, vakarja meg a fejét a fiatalember, az apja nem is sejti, hogy mennyire felvilágosította, de ezzel alighanem vége is a beszélgetésnek. A továbbiakban apa már csak annyit mondana neki: Ne piszkáld ezt az ügyet, hisz emlékszel a találkozásotokra! Az orvost összeverték, s beleőrült a verésbe, de mi jobban tesszük, ha úgy általában az ötvenes éveket hibáztatjuk. Ne keress bonyolult dolgokat ott, ahol nincsenek, mert még te is megbolondulsz. Hgy okos embertől azt hallottam, hogy az ilyenfajta emberek szeretik közszemlére tenni megnyomorított lelkűket, s mintha az volna a/ egyetlen vágyuk, hogy kövessék őket, állandóan a világ igazságosságát vizsgálják. A fiatalember eleinte nem hallgatott az apjára: Hogy is volt csak'.' Mit akartak kiverni abból az emberből, mit akartak kioltani benne? Csak nem az abszolút, mégis logikus pap—szülész ellentmondást? Tulajdon elfojtott vágyukat ütlegelték, a katolikus-kommunista tehetetlenségüket, a léleknek azt a helyét, amely meztelen és szent: a SZÜLETEST, a nőt, a szerelmet, a hitet; saját tehetetlenségüket ütlegelték, azt. hogy képtelenek kommunista módon megoldani ezt az örök, megoldhatatlan problémát, amely végül megfosztotta őket az élet és halál uralmának érzésétől; lemondtak Istenről, s helyette felkínálták magukat és határtalan pimaszságukat: nézzétek, milyen nagy az ember, s milyen nagyok vagyunk mi, a legjobbak köziiletek! A potenciális papot verték abban a/ emberben, hogy végül szülész legyen? Edmund Matky
