Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (versrészlet)
1/2/2 Cselényi László Ólom lábon közeleg az este Nehezen mintha valaki a hegyek mögül tartóztatná vissza Csöndesen mint a szélnek füvott hamu rakódik le az ódon házak közé Leköltözött a béke Mintha Löcslábü bakter gyújtogatná hosszú kampós botjával az utca gázlámpáit Az esti égbolt ezüst vakoiatján egymás után gyúlnak a fény-hiányok Sugárzik a hiány csicsói íöldek hatvanöt rvpkirty-mell rajiad immár a zöld hiány költészete gyertyaláng nem segít sara embermögött sar^ A költő nem azért dalol mert licvii 1 a szerelem A költő nem azért rajong mert a ked\c szertelen A költő nem azért dühöng mert fölizgatta miami A költő nem azért különb mert mindent be tud -vallani Ezerrincúezer d arab ra szabdalt arcú öregember támaszkodik a pályaudvar betonkorlátjának bámulja a tülekedő vonatokat Jönnek mennek Jönnek mennek Soha egy percnyi pihenő soha egy percnyi csönd Csak Jönni menni Jönni menni Akár az emberek — dUnnyögi az öreg — Ezek is csak azt teszik amit az ember Legyint egyet óriás kezével mintha csak mondaná: Le vagytok... Mert annak sincs soha nyugodalma Csak Jönni menni Jönni menni Könyököl a pályaudvar betonkorlátja mellett bámulja az Uzekedö vonatokat Jönnek mennek Jönnek mennek kilencventokos mozdulat uuiuitnrouu ujo hiúba mindhiába luldokoi és fuldokol és a zene malmai sután vei ötrázó ran ogtctö nem tudni még mi lük tető kitaszított koponya-hajón a csigák beljebb húzódnak a vermek törik a hit kétszer sebes vagon érlelődik benne a avüblet a gyerek beleszünlk a tudásba aga6kodo komlsi |ét-lepelnek m a július e sorokat a galambokat érzed hiány a zene csápjai a flütér kócel amikor from föllazult elindultak a meglékelt hitek reaktorok keringenek a zöldben tóvlstompa kávézacc-hltek érlelődik bennünk az élvezet köpköd a buzi csal a csigák beljebb lódító sllbakok lánctoipO fenyvesek beckett-almodta héja-tyúkok amikor itt e sorozat a etr mániája a zene m almai sután perzselő homokot végeláthatatlan soha
