Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás?

beszédhelyzetekben használnak, de így jött létre a magyar standard szlovákiai változata is. Vagyis a közveleg az a "csatorna", amely az egyik nyelv elemeit közvetíti a másik felé.

A kétnyelvű közveleg egyik jellegzetes típusát a fordítások képviselik. A másodnyelvű szöveg a kétnyelvű beszélőt még inkább arr> készteti, hogy fordításkor a célnyelv normáitól eltávolodjon a másodnyelv irányiba. Az elkészült fordítás pedig nemcsak a szöveg tartalmi oldalát közvetíti a — nemegyszer egynyelvű vagy elsőnyelvdomináns — olvasók/hallgatók felé, hanem a maga közve leges mivoltával nyelvhasználatukra is hatással van. Vagyis csatornájává válik a kontaktus jelenségek ter jedésének, immár az első nyelven belül.

Tudjuk, hogy az iskoláinkban használt tankönyvek nagy része fordítás, mégpedig az eredeti szöveghez túlságosan is ragaszkodó, ún. "szolgai” fordítás, vagyis olyan kétnyelvű közveleg, amelybe a másodnyelv normái felé való közeledés nem egy esetben eléggé erőteljesen nyilvánul meg. Mivel a tankönyvi ismeretek iskolai elsajátításának egyik jellemző módja a szövegek többé-kevésbé pontos (olykor szó szerinti) memorizálása, a kétnyelvű közveleg létrejöttét eredményező kétnyelvű normák az illető' szaknyelvi regiszterek normáivá válhatnak. Ez pedig — amint tudjuk — a magyarországi szaknyelvektől való eltávolodást eredményezi.

Ha még az alapvetően egynyelvű — bár közveleg jellegű — tankönyvi szövegek is az egy- és kétnyelvű magyar nyelvváltozatok erőteljes szétfejlődéséhez vezetnek, nem nehéz, elképzelni, milyen hatással lenne a szlovákiai magyar szaknyelvre a szaktárgyak szlovák nyelvű oktatása: ez esetben a diákok azokat a szakszavakat, -kifejezéseket és fordulatokat is csak szlovákul ismernék, amelyek a fordított szövegekben a magyarországi szaknyelvi normának megfelelően szerepelnek. Amennyiben magyarul próbálnának szaknyelvi kérdésekről beszélni, nyelvhasználatuk közvelegessége olyan mértéket ölthetne, amel\ súlyos gátjává válhatna a hatékony szakmai kommunikációnak. Mivel a számtalan rögtönzést igénylő társalgás kommunikatív szempontból meglehetősen előnytelen megoldás, valószínű, hogy a szaknyelvi társalgás nyelveként az ilyen iskola diákjai és végzettjei inkább a szlovákot használnák.

Erre a következtetésre nem pusztán spekulatív úton jutottunk; ezt támasztják alá egyik. Szabómihály Gizellával végzett felmérésünk eredményei is. Vizsgálatunkban főleg a két nyelv váltogatásával, az ún. kodvált(ogat)ással kapcsolatosan tettünk föl kérdéseket 512 adatközlőnknek, akik részben magyar, részben szlovák tannyelvű oktatási intézményt látogató szakmunkások és szakközépiskolások voltak. A válaszokból többek között kiderült, hogy a vizsgált diákok — legalábbis elvben — inkább elfogadhatónak tartják a teljes mértékben szlovák nyelvű szakmai társalgást két magyar személy közt, mint az olyat,

I .anstyák István