Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás?
Lanslyák István olyan környezetbe kerülnek, ahol anyanyelvűket nincs alkalmuk eleget használni, egy idó' után óhatatlanul jelentkeznek a leépülési tünetek. A lent körülhatárolt ün. egyéni kétnyelvűség mellett a közösségi kétnyelvűség fogalmára is szükségünk van. Egy beszélőközösség funkcionális szempontból akkor kétnyelvű, ha tagjai mindennapi beszédtevékenységük «>rán két nyelvet használnak. A szlovákiai magyar kisebbség mint közösség is kétnyelvűnek tekintendő, még ha a hozzá tartozó beszélők egy része nem beszéli is a másodnyelvet; egyrészt azért, mert a szlovákul nem tudók is a szlovák befolyás alatt álló. kétnyelvű normák által szabályozott kontaktusváltozatot sajátítják el anyanyelvként s használják', másrészt pedig azért, mert ók is kétnyelvű kommunikatív kompetenciával rendelkeznek, tud ják, milyen színtereken, milyen beszédhelyzetekben szólalhatnak meg magyarul, s milyen színtereken, beszédhelyzetben kell(ene) szlovákul beszélniük. 2. Nyelv — nyelvváltozat — közveleg Az egyes nyelvek különféle, viszonylag önállónak tekintett változatai a maguk "tisztaságában" a valóságos életben viszonylag ritkán fordulnak elő, különösen a beszélők szóbeli megnyilvánulásaiban. A standardnak, nyelvjárásinak, szaknyelvinek stb. vélt nyelvváltozat a tényleges nyelvhasználatban szinte mindig köz\ eleg, vagyis olyan átmeneti, közbülső nyelvi alakulat (vagy nyelvi egyveleg), amely egyik ilyen nyelvváltozattal sem azonosítható. Mivel a kétnyelvű oktatás célja két nyelv megtanítása, ahhoz, hogy ezt a célt konkretizálni tudjuk, tisztában kell lennünk azokkal az alapvető kérdésekkel, amelyek az. emberi beszéd köz\elegségével függnek össze. Nézzük azért meg, hogy a közveleg kérdése hogyan vetődik lel az oktatásban, először is az anyanyelv szempontjából! 2.1. Az anyanyelvű iskola egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi az anvanyelv többféle változatának elsajátítását, ill. használatát (pl. standard nyelvváltozat, szaknyelvek, szépirodalmi stílus, hivatali, ill. közéleti stílus, ifjúsági és diáknyelv. argó). E nyelvváltozatokkal kapcsolatban a diákok az anyanyelvi nevelés keretein belül elméleti ismeretekre is szert tesznek. A tananyagban azonban ezek nem úgy jelennek meg, mint az "életben", hanem viszonylag önálló entitásokként, s így elsikkad az. az egyáltalán nem mellékes tény, hogy e jól körülhatárolhat ónak látszó nyelvváltozatok a nyelvhasználat gyakorlatában közve'-'gek. Sajnos az emberi beszédmegnyilvánulások közveleges voltával még magyar szakos pedagógusaink sincsenek igazán tisztában. Amin persze nem is csodálkozhatunk, hiszen e nagy horderejű tényre eddig még a tanár- és tanítóképzésben sem fordítottak kellő figyelmet. Pedig ha a pedagógus semmit
