Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás?
nyelv és lélek LANSTYÁK ISTVÁN Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás? Az. írásom* címéül választott kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha meghatározzuk, mit értünk kétnyelvű oktatáson, és mit várunk/várhatunk tőle. A kétnyelvű oktatás nyelvi céljainak kitűzése ugyanakkor feltételezi, hogy tisztában legyünk a kétnyelvűség — és persze a nyelv — fogalmával. Mivel tapasztalataim szerint e területen is vannak még hiányosságaink, röviden ezekre a kérdésekre is kitérek. 1. A kétnyelvű oktatás fogalma és formái 1.1. A kétnyelvű oktatás fogalmát nemcsak a laikusok értelmezik többféleképpen, hanem a szakemberek is. (A) Tágabb értelemben minden olyan oktatási formát kétnyelvűnek szokás tekinteni, melynek egyik célja a diákok kétnyelvűsítése. Amennyiben a kétnyelvűség fogalmát nem értelmezzük túlságosan szűkén, kétnyelvűnek kell tekintenünk a jelenlegi magyar tanítási nyelvű iskoláinkat is, hiszen ezekben már az alapiskola első osztályától kezdve intenzív szlovák nyelvoktatás folyik, melynek eredményeképpen a diákok túlnyomó többsége kétnyelvűvé válik. (B) Szűkebb értelemben akkor szoktak kétnyelvű oktatásról beszélni, amikor az iskolában két nyelv használatos tanítási nyelvként', ide főként a kéttannyelvű iskolák különféle típusai tartoznak (ilyenek lennének a szlovák oktatásügyi minisztérium által erőltetett ún. "alternatív iskolák" is). (C) Még szűkebb értelemben az. olyan oktatást lehet kétnyelvűnek nevezni, amelyre a *K kö/lcuiény alapjául az az előadás szolgált, amely ugyanezen a címen 1996. március 23-án Kassán hangzott el a Mécs László Alapítvány által szervezett, Identitásunk alapja az anyanyelvű oktatás c. Konferencián.
