Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - VITA - Németh Zoltán: Számadás mint értékkorrekció

elméleteket alkot, hanem a szabadság fogalmát járja körül az egzisztenciában, az időből való kiszakadás módját a földi létezésben találja meg, s e két végpont sosem kerül egymással ellentétbe, hanem egymás kiegészítői. A királynő csókja a személyes létben elérhető önmegvalósítás romantikus apoteózisa, túl mesén és valóságon.

A könyv utolsó, hetedik írása a Számadás. Innen szemlélve válik egyértelművé az. a paradigmaváltás, amely e kötetben szinte szövegszerkesztő elvként működik. Győry korábbi írásai a lázadás, az alternativitás mentén konstruálódtak. Fel figyeltető eseményévé azért váll irodalmunknak, mert az ennek az alapállásnak megfelelő szövegvilágban szokatlanul ötletes retorizáltságba oldotta történeteit. Írásai nem a gondolati mélységből építődtek, hanem a cselekvés romantikája jelent meg bennük, s mindig konkrét szituációkban. A Számadásban először vállalja önmagát mint írót, mint értelmiségi egzisztenciát, s ennek a vállalásnak a fényénél az egész kötet tudatos kísérletnek tűnik.

Az értelmiségi lét eddig Győry értékrendjében negatív kategória volt, a szerző a konformtársadalom tartópilléreit látta ebben a rétegben. Két kötet erejéig tartotta fenn az álláspontját, jelen harmadik kötetében azonban szembenéz a ténnyel: ő maga is az értelmiségi lét egyik megtestesítője. így aztán itt írásainak értékmutatói is jócskán elmozdulnak. A vállalt írói lét maga után vonta a konform pozitívumként való megjelenését (a bonyolultabb írói technikák alkalmazása a két "czeregyéjszakás" mesében, az "entellektüel", Márton Gusztáv története, s a punk- enerváltság a Tánc az esőben!). A váltás persze gyakran olyan romantikus modorosságokban is meg akar jelenítődni, mint a régi pozsonyi kávéházi kvaterkák visszavárása, Hemingway mesterként emlegetése, "mint egykoron a régiek (!!)..." nosztalgiája stb.

Ciyőry mindig végzetesen megéli írásait. I 'bből nem engedett most sem. Tragédiája az, hogy a konform-autonóm ellentétpárra sarkított életszemléletéből, amely eddigi írásait jellemzi, próbálja azonosítani az írói létet is. Látszatra most sem enged az alternativitás és autonomitás igényéből, de szövegei mélystruktúrájában olyan folyamatok zajlanak le, amelyek a konformitás irányába hatnak. Pedig derridai értelemben éppen az íróság adhat feloldozást e kétpólusú kiúttalanságból. Mai tudásunk szerint nem szabad értékhierarchiát rendelni a konformitás-alternativitás ellentétpárhoz (nem úgy, mint ahogy azt az elmúlt negyven év irodalomtörténészei, az avantgárd teoretikusai vagy a XIX. századi reformerek és népnemzetiek tették). Ciyőry szövegeit sem etikai oldalukról kell megítélnünk Célom nem is ítéletalkotás volt. hanem inkább egy paradigmaváltás nyomon követése, amelyben egy autonomitásigényét legfőbb értékként megfogalmazó szerző az írói lét nehézségeivel szembesülve esztétikai értékkorrekciókkal kísérletezik.

Németh Zoltán