Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - VITA - Németh Zoltán: Számadás mint értékkorrekció
A filozófus a könyv harmadik írása. A zárt szerkezetben még mindig befelé haladunk, de már közeledünk a fókuszhoz. E kitűnő novellát sokféleképpen minősíthetnénk: vaskos realizmus, naturalista fikció, freudi lélekrajz, szociográfia... Lényegében azonban egy feledhetetlen böllértörténet indítása: a beszélgetés a gyerekekkel és ugyanúgy a befejezés: ember és állat iszamos egymásba esése egyenesen remeklés. Itt talán szükségesek, és értelmet nyernek azok a túlzások, amelyek máshol zavaróak és a szöveg önmaga állította korlátaival összeférhetetlenek ? Kicsit persze még így is "kiakad" az ember, ha Dömötör úr (a böllér) művészetről szóló gondolatfutamait olvassa, vagy meglepődik, hogy Lajoska túlfejlett és kifinomult intellektusa oldalakat kíván. Ezek azonban csak cseppek a tengerben, s a fontos az, hogy ebben a szövegben a tenger mozog, kellemesen és gyötrőn körülfogja az embert, és ahogy sorjáznak a gondolatok, a történések, már nemcsak a találó mondatokat tudjuk értékelni, hanem odafigyelünk az orwelli állatfarmra, arra az egyszerre megnyugtató és ijesztő lehetőségre is, hogy nem vagyunk egyedül — az állatokban és velük együtt éljük meg a világot... Élvezetes a bunueles kép a disznó előző életéről, az utalás a Solingen kés véres álmára... Fantáziát kergető a játék Dömötör úr és a gazdasszony között, várva, mire megy ki — s frenetikus a játék befejezése a kocadisznóval. Bántott Dömötör úr a választásával valakit? Ha csak önmagát nem. Győry viszont ezzel a húzásával leteperte az olvasót. Aláfeküdtünk a szövegének... A Tánc az esőben a negyedik helyen áll, a kötet középpontjában. Tudatosan vagy csak egyedülállósága miatt került ide? Szerintem nem úgy igaz, ahogy a fülszöveg állítja, ti., hogy Győry Attila "régebbi írásaira csupán a Tánc az esőben... emlékeztet". Éppen fordítva: ez a Győry-írás jelzi a legpontosabban a szerző válságát, elbizonytalanodását, útkeresését. Itt destruálja Győry a leginkább saját régi értékhorizontját, azonban úgy látszik, nem eléggé tudatosan. Eddigi alkotói módszere (a "punk-realizmus") felől nézve ugyanis a Tánc az esőben maga a totális csőd, de nem úgy, hogy a szerző számot vet korábbi eszközeinek kimerülésével, hanem úgy, hogy láthatóan, érezhetően belefárad a punk- mimikribe. Győry azért lett a szlovákiai magyar irodalom fenegyereke is, mert ellenőrizhetetlenek voltak a kijelentései, a történetei: az otthon ülő nyárspolgár fejében "fennakadt a gondolat", hogy van egy ilyen (punk-)világ. Győry pedig két kötet erejéig bizonygatta, hogy van, két kötet terjedelmében másolta, mimetizálta a környezetét. Míg végül belefáradt a mimézisbe. S talán jobban járt volna, ha mindjárt a lehetséges világok teremtésével kezdi, s nem azt a fajta monoton realizmust pörgeti föl, amellyel ma már csak a harmadrangú írók szórakoznak. .Számadás mint értékkorrekció
