Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - Rainer Maria Rilke: Szorongás; Vedd el szemem világát (versek)
Szorongás A rozsdás erdőn bús niad ársírás, képtelen ragyogás a rozsdás erdőn. A lombok köz.t körkörösen cikáz a gyöngyként csillogó madársírás, mint sugaras égbolt a rozsdás erdőn. E s 'rásba torkollik minden itt: a táj nesztelen elnyúlik alatta, csillapul a viharos szél haragja, s mielőtt szét/oszlik: a pillanat megfakul, s mintha sejtenék a dolgok a csendben a múlást, mind beleborzong, mielőtt burkából kiszakadna. Vedd el szemem világát (A Zsolosmáskönyvbóí: 11,7) Vedd el szemem világát: mégis látlak, tömd be fülem: hallom mégis a hangod, és láb nélkül is indulok utánad, s száj nélkül is szüntelen rólad vallók. Tépd ki karom, s beléd fogódzom én szívemmel, s mint kézzel szorítalak, állítsd meg szívem: agyam lüktet akkor, s ha lángod agyvelőmbe kap: ereimben akkor vérként patakzol. Kerék Imre fordításai í :> *x £:¥ <:,<§ ?xg ¥ Ä&. *Ä W š % Ž * Ž ^
