Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Poszler György: Vég vagy Kezdet

keserű iskolájának köszönheti. A tévedés is jól követhető. A lázadó Ádám Lucifer logikájának csak az elsó' lépcsőjét érti. A másodikat nem. Az első lépcső ugyanis azt sugallja: bizonyítsd, hogy leked tied, akaratod szabad. I Jgorj a szakadékba, vess véget e komédiának. A második lépcső ugyanis azt sugallná: bizonyítsd, hogy lelked tied. akaratod szabad. Ne ugorj a szakadékba, ne véget vess e komédiának, hanem cáfold meg e komédiát. Ha ugrasz, győzött a "vén hazug ág". Lázadásod beteljesítette a Sátán logiká ját. Legalábbis első lépcsőjét. Ha nem ugrasz, vesztett a "vén hazugság". Lázadásod érvénytelenítette a Sátán logikáját. Legalábbis második lépcsőjét. Ádám ugrana, mert a logika első lépcsőjét érti, a másodikat nem. Ekkor jelenik meg mellette Éva. Eddig Ádám önmagában elégtelen, emocionális-intellektuális válasza vég vagy kezdet dilemmájára. Elégtelen, mert beteljesítené a véget, kizárná a kezdetet.

Tehát a kezdet szüksége — Éva válasza a dilemmára. A szándék és válasz csak lázadásból tevődik össze. Éva lázadása a szakadék szélén váratlan, de nem előzménytelen. Lázadt már a londoni szín végén si. A Lucifer rendezte haláltáncban mindenki engedelmesen lejtett a sírba. A bábjátékostól a kocsmárosig, a nyeglétől a kéjhölgyig. Csak Éva nem. Tudatosan bájos daccal mondja: "En glóriával óta!lépem azt." Méghozzá — ez a lázadás lényege — a szerelem, költészet és ifjúság nevében. Az eszmények nevében, amelyek az. ördög komédiájában sorban érvényteleníttettek. De Éva gesztusában megőriztettek. Itt érdemes egy pillanatra kitekinteni. Főként az életmű korábbi darabjaira. A Férfi és nő, az ifjúkori drámakísérlet még merőben másként fogalmaz: "Isten teendne az emberfiákból: / Ha a szerelem ösztöne és a nővágy / Kihalna vagy kiforrna kebleinkből." A líra lép tovább. Az. első halott című vers két elvet lát. A férfi fagy laló eszét, mely az örök sírba tesz; a nő érző szívét, mely lelkünk hónába vezet. Mintha Ádám félig érvényes férfilogikáját korrigálná Éva egészen érvényes női érzelemtartalékaival. A nő teremtése című költemény pedig elárulja, Éva ördög és angyal nászából született. Ördögéből, talán ezért annyira fogékony Lucifer csábítására. Angyaléból, talán ezért annyira fogékony az Ur bocsánatára. Mert megmenti Ádámot. "Anyának érzem, óh, Adárn, magam." Eddig Éva öntnagában elégtelen, emocionális-vitális válasza vég vagy kezdet dilemmájára. Elégtelen, mert kizárja ugyan a véget, szükségessé teszi ugyan a kezdetet. Szükségessé már igen. de lehetővé még nem.

Tehát a kezdet lehetősége — az Ur válasza a dilemmára. Pontosabban a félig megbocsátó-visszafogadó Ur és egészen megtérő-bűnbánó emberpár válasza a dilemmára. Lucifer fogalmaz meg — szándéka ellenére — valami lényegeset. A szakadék felé tartó Ádámnak mond ja a vég végérvényességét enyhítendő: "Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?" Csakhogy cinikus szofizmája filozófiai alapigazsággá emelkedik. Egy általa sem végiggondolt változatban. Vég s kezdet valóban egybeesik. De nem Ádám zuhanásában, hanem a zuhanás elmaradásában.

Poszler György