Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Macsovszky Péter: * * *; Káprázat (versek)

Tetemed fölött már csak a halál szeret röjxlösni. Elszakadt, eltépd t vitorlafoszlány a vigasztalón kék tavaszi égbolton. Használható, de ma már láthatatlan szárnyakkal oszlatja szét a jámbor felhők seregét.

Végignéztél néhány világégést, test- s léleksanyargató, egyéni, titkos pusztulást. Domborművei még mindig ott lüktetnek emlékeid hálószobájában.

Sosem sejthetted milyen álláspontot is kellett vagy lehetett volna elfoglalnod.

Belső tetemed fölött már csak a halál kongatja elrozsdásodott óraszerkezeteit.

S kebledben a mindig életerős határozatlanság dögmadár.

Repülni uygan már nem kéjx’s, károgását viszont még vissza-vissza perdítik a szirtek. Szereted, ha téixlesik nyugalmadat.

Távoli, olvashatatlan, baljós sejtelmek.

!v . v. dm •< djÁ