Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Pálinkás György: Felhők könyve: Cumulogenitus

Flil.HÓK KÖNYVI i: C'uniulogenitus

Felidézve ezt az emléket, képei mint másodperebi/sergések hajlanak át ide hozzám, mintha akkori függőleges tartásom költözne belém, s csúszna át ellazuló, szinte már vízszintesnek érzett helyzetembe. Mintha vérem lüktetése bőröm alatt önmagát érzékelné. Riaszt is egyszerre ez a kapcsolat testemmel, de ahogy szűnne ez a fátyol lebegés, erőszakkal próbálom visszatartani. Tudom jól, de mégis... akár ha erotikus beszédhu/atban, testem lélegzetemmel süllyed és emelkedik. S már a torkomig ér, de mielőtt elhagyná a kitörni készülő sikoly, mint valami rémült elfordulás, kívülről látom a mezítelen megfeszüli testem. — "Ha kijutok innen, Mama!" Hajam mint nyirkos szőrcsomó a szám sarkában nem akar leválni, már a szám is egyetlen nyálkahártya.

Hideg csepp gördül mellem közölt. Hlveszítő érzés. Mintha egyazon kiáltás két visszhangja lenne.

Nyakszirtem bevágja a széktámla, az enyhe zsibbadás átjárja testem. Szoknyám széle lecsúszik combomon.

Gyűlendő felhők szürke árnya kúszik a hegyre, az ablak opálos négyszöge felszívja élességét a tájnak. Árnyékos belső oldala eggyé olvad a fallal, elmosva határait a szobának. Bizonytalanságba vetve, akár a bölcsőt körülállók tekintetét a suttogó esti látogatás.