Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Bettes István: Trágyalomb - Z. Németh István: Éjszimfónia (fisz-moll)
Trágyalomb hogy lehullott már— le a vén garuijnak is a levele hiszen mondva volt: mondták le vele le vele ás állították volna majd vissza lombozódjon tovább a trágyalump a gomb meg legyen rajta lehetőleg jó szar mi jó rávarr va csak jó — míg igazából büdös mert nem volt itt bűnös (senkise) hiszek én hát tehát most már mindenkiben — csak bennem van a bűn — de tűrni kell ezt tűrni mindameddig viráigzik majd rajtunk tovább a Tráigyalomb Éjszimfóiiia (fisz-moll) Sohasem tudhatjuk, melyik az igazi ébredés, mert a szelektál fényesre nyalt homlok mögött mindig kísértés bujkál. Felbontott csomag cigaretta a Föld, és Isten a fel-felparázsló tűzből feszülten figyel. A hajszálnyi indulattól is lobbanó világ telepöfékelve már. Eldobott sörösdobozok guminak a végtelen pöcegödrébe. A színpadon nagyzenekar gyakorol, a végbélen keresztül dallam kiált, refrénje a csobbanás. A hamutartó kidől lassan, Isten lelke elalszik. Üres dobozként kering a Föld.
