Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

Tölgyek könyve

Ha tiszta lepedőt terít az ágyra. Karesz ráfekszik. Az asszony tiszta vízzel mossa ki a sebet.-Fáj?

— Nem tudom, mi fáj jobban. A fejem, a lábam vagy a bőröm.

— Még egy kis panthenolt kenek rád — fejezi be a lábseb ellátását Ila, és újabb habcsomókat spriccel a fiúra. Aztán puha mozdulatokkal dörzsöli a bőrébe. A hason fekvő fiúról lehúzza a fürdőgatyát.

— Na, te se vagy nudista — állapítja meg — de azért a fenekét is lekeni habbal.

— Jó? — kérdi.

— Jó — válaszol nyögdécselve a srác.

— Akkor csinálom — és Ila finoman dörzsöli a srác testét. Felizgatja magát, megrázza szétbomlott aranysörényét, szinte ráborul a fiúra, amikor észreveszi, hogy Karesz elaludt.

Dühösen pattan föl az ágyról, bclegyalogol a vízzel telt lavórba, káromkodik, és kirohan a sátorból.

*

Karesz a sátorlap árnyékából figyeli és ügyeli a munkát. Már délelőtt van, s most érkezett valahonnan Bódogh:

— Csináltam egy görbe estét — közli félvállról a fiúval.

— Oké. De ha egy nappal is tovább tart az építkezés a megállapodottnál, akkor maga fizeti a munkásokat.

Bódogh elvörösödik.

— Mikor viszik a sittet? — folytatja a fiú. — És a szemetet is össze kell gyűjteni. A víz is kifogyott, nem fognak tudni betonozni.

A munkások a terasz zsaluzását készítik, az exkavátor pedig a pince helyét mélyíti.

Bódogh elrobog a furgonnal.

*

Ila tányérba meri az ebédet, amikor megérkeznek a konténerekéit az autók.

— Segítsek, emberek? — szakítja félbe az ebédet Bódogh.

— De kihűl! — ellenkezne Ila.

— A taxaméter meg ketyeg!

— Segítsenek! — szól ki az árnyékból Karesz.

A munkások némán állnak fel, irányítják a faroló teherautókat, egy óra alatt eltűnik az összes konténer.

Mocskosán, fáradtan ebédelnek.

— Adj nekik még sört! — utasítja a fiú a misz Hát.