Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Spiró György: Magtár
Ettől meg elemezzük, az is kéjes dolog, szeretjük is, mert magunkat elemezzük általa. A szexusnak a dologhoz köze van. Azt jelenti: két ember közös magtárra tett szert. Ha egy férfi és egy nő ugyanabba a spájzba jár, az házasság. Az alapművek alkotói a legszemérmetlenebb házasságközvetítők — ezt haló porukban is szeretik, kukkolnak, férfit és nőt egyaránt megtermékenyítve. Alapművet tanítva szertelenül szeretkezik tanár és diák. A magtár a lét. Ha a magtárat használjuk, aktualizáljuk a létet, létezünk. A magtárral szemben semmi sem áll. A kultúrával szemben a semmi áll. Az emlékezettel szemben áll a semmi, a magtár az érvényes emlékezet. Most középkor van, gyiloklesőkkel mászkálunk az utcákon, pestisek söpörnek, bárki bárkit ledőlhet, ez Villon kora, aki rejtőzködött, ez Marlowe kora, aki gyilkolt, és akit meggyilkoltak, ez a San Giminiano-i építészet korszaka, amikor a felhőkarcolók azért épültek egymás mellé, hogy a szomszédra felülről lefelé lehessen nyila/ni. Az egyes ember élete olcsóbb, mint bármikor. Alapmű azonban mindenről szólhat, csak az egyes ember értéktelenségéről nem, akkor a létezés egyedüvalóságát tagadja, intenzitásáról nem tud, és nem alapmű többé. A magtár akkor is megvan, ha nem látjuk, ha elfeledtük. Feledés nincs. Ez a magtár sok mindent kibír. Magtár
