Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Spiró György: Magtár
Az egy névvé válásnak stációi vannak. Ha egy szerzőt a kortársai elkezdenek csak a vezetéknevén hívni, az az első stáció. Azt jelenti, a szerző markáns. Van, aki ezt névcserével éri el, mert családneve túl gyakori. Van, aki kivárja, hogy ő legyen az egyetlen. Van, aki plusz betűt illeszt a nevéhez; ez a hozzáadott betű lekopik. Van, akinek szerencséje van nevével, ritka, különös hangzású (Ady, Weöres stb.). Kortársak jellegzetes gyöngéje, hogy a nevet használják, de a valóságos személyt a névben a szellemi alaktól megkülönböztetni nem tudják, vagy szándékosan nem akarják. Nem hajlandók továbbá tudomásul venni, hogy a név viselője fejlődik, alakítja magát, valamerre törekszik, s szellemarca a műveiben változik, gazdagodik, kiteljesül. A kortárs szívesen reked meg név kezdeti szellemi szintjén, a további változást, gazdagodást elismerni vonakszik, fél. Kortárs tévesen ítél meg személyt, a szellemi arcot nem látja, nem akarja látni, csak az "igazit". Előfordul, hogy a név első lépésben megvan, valamely mű is megvan, s aztán a további műveket a név nevében elvetik, avagy a nevet leírják, mint a továbbiakban mégsem-nevet, nemtényezőt. Ebben semmi szellemi nincs, hatalmi harc, melyet a szolgalelkű kultúr-vámpírok, diszkdzsokék folytatnak a maguk fennmaradásáért. Más néven ez a politika. Gyakori, hogy markáns alkotó neve a kortársak jelentős része számára szitokszó lesz. Ez a rettegés, amikor a szellemet megpróbálják visszagyömöszölni a palackba, mert a dzsinn nem őket szolgálja. Talán ez a legpontosabb: a Név a Dzsinn neve. Ott van a spájzban a palackok egyikében, és bármikor elővehető és kidugaszolható. Ha nem vesszük elő, akkor is ott van a palackban. Más Dzsinn abban a palackban nincs. Hol félünk tőle, hol megkívánjuk és elővesszük. Félhetünk tőle annyira, hogy megpróbáljuk az üveget visszaváltani. Aztán hazamegyünk, és a palack megint ott van. Dzsinnel teli palack nem váltható vissza. Állhat ott a palack évekig, évtizedekig, a Dzsinn közben fortyog a palackban, fejlődik, engedélyünk nélkül változik, és ha egyszer megkívánjuk és kinyitjuk a palackot, másmilyen, többnyire hatalmasabb Dzsinn tör elő. Nincs rajta hatalmunk. De neki is korlátozott a hatalma. Neve van. A nevétől nem szabadulhat. Meg van bélyegezve. A megbélyegzés: halál. A megnevezettek közé van besorolva. Minden könyvtár kolumbárium. Ha a szerző még eleven, és közben könyvtári cédulán látja a nevét és a művét, szembesül azzal, hogy már nagyrészt nem is él. A Név viselője maga sem tudja, mit rejt a Neve. Nem tudja, alapművek szerzője-e, vagy sem. Azzá lehet-e, vagy sem. Alapművet létrehozni: nem Spiró György
