Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - PERÚJÍTÁS - Csűrös Miklós: Egy betét a Toldi szerelméből

Csűrös Miklós

telitalálat. A veszély és a játék, a komolyság és a humor példaszerűen kitartott feszültsége-egyensúlya a vers végéhez közeledve mélyebb regiszterbe olvad át. A legény válogató dalok a népköltészetben (rendszerint több kérő elutasítása után) az igazinak az elfogadásával végződnek. A leventét megszólítva Anikó másképp vált hangot: egyes szám első személyre tér át, optativust kifejező feltételes módban beszél, szavai közé fennköltebb stílus- és műveltségi rétegből s/ármazó irodalmi idézetet vegyít (a "Messzi tólem, bár mellettem:" sorban legalábbis Schiller- áthallást vélt fölfedezni a filológia). A vers szubjektuma lemond a naiv önérzet magabiztosságáról, de szentimentálissá sem válik: megindító nyitottsággal tárulkozik ki az ismeretlen jövőnek.

Megkülönböztetett helyet foglal el Toldi szerelme borús és kaotikus világában az Anikóhoz tartozó fentebb vázolt mikrokozmosz. Hősét már az is kivételessé teszi, hogy Arany "eposzilag" is ábrázolja, lírai érzelmeit is megkölti. S nem kevésbé sajátságos az a kivételező bánásmód sem, ahogyan ezt a szemünk előtt nővé érő leányt féltőleg megóvja a mű egészét átjáró baljós sugárzástól, anélkül, hogy a humor és a báj védőrétegei elfednék érzéki kedvességét és mélyebb erkölcsiségét.

Mi ebben a lírai igazság? — kérdezhetnénk Horváth János szellemében.

Egy elveszített szerephez való igény ébrentartása; a kettős objektiváció révén a naiv életkedv élményvilágának, a lélek ifjúságának, a létezés homéroszi teljességének visszahódítása. És talán kultikus emlékezés ama múltba zuhant kor szimbolikus hősére, a zseniális költőbarátra. Anikó dalával Arany — a Széchenyi arcába meredő korban — mintha Petőfi arcát varázsolná élővé a költészet mágiájával.