Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - Ferdinandy György: American dream
— Mia címe? — kérdeztem. — A boldogság nem bűn! A dráma az azonosság jellegével és sajátságaival foglalkozott. Abból indult ki, hogy a közhiedelemben iksz egyenlő iksszel, majd kimutatta, hogy ez bizony nem mindig igaz. Ültünk a verandán, kevertem két pohár rumot. A darab olt hevert előttem: "Mefisztó: Thomas!" — állt az első oldalon. "Thomas: Yes? Mefisztó: Fogadjunk, hogy a jelentő a jelentés! Thomas: (tamáskodva) Nocsak!” A bizonyítást nem értettem egészen, ám a nagyáriát Thomas és Mefisztó már együtt énekelte. Kelet-európai szokás: annak idején mi karban fújtuk, hogy "minden vízbe mártott test, kisangyalom...” A súlyából annyit veszt. Ez lett a világforradalomból. Nagyon hasonlítanak hozzánk ezek a lengyelek! — Milyen? — kérdezte a barátom. Amikor azt válaszoltam: remek, bevallotta, hogy pénteken műsorra tűzi az egyetem. Azután arcát lapáttenyerébe temelte, és egész este hallgatott. — Ebből baj lesz! — mondta a feleségem. — Miért lenne? Legfeljebb nem értik majd! — Nem erre gondoltam. Hanem hát pénteken... Neki lett igaza. Mi kimentettük magunkat: tanítottunk mind a ketten. De a többiek! — Senki se jött el — mesélte este Bili. — A dékán se? — A dékán! — felkacagott. Senki — mondta levertem Még a színészek sem, érted? Üres volt a terem. Hát igen. Ilyen helyen élünk. Az embereket nem érdekli a színház. Vacsora után elvittük a barátomat moziba. Hindu filmet láttunk, úgynevezett nagyrealistát. Az elnyomottak győzedelmeskedtek, akizsákmányoló elbukott. Esett az eső. Komoran kullogtunk a sötétben lénylő ílaszteron. — A remény! — mérgelődtem. Annak idején megkönnyeztük az ilyen vágyálmokat. Ferdinandy György
