Irodalmi Szemle, 1996

1996/3 - Határ Győző: Kultúrkulimász, Régi szép idők, Komédiásnő

Régi szép idők

ki-ki magamegbecsülőn a pucér-magáét—odatartotta-tárta s volt is "lesz- nemulass"

ha a Cikornyatúra főemeleti zárt-öregerkélyén az Aléspán () főmé les ága a Pispek Úr () Haemineenciája Ffíprebendáriusával kártyázni kegyekedék, hát az egész vármegye a megszeppent Kaszinó előtt pödrött bajsza-vil- lódzva-s hajadonfőtt: visszafojtott lélegzettel leste a lapjárást és várta a csata kimenetelét

harangszóra táncolt az erény, a eserény, a barátfüle és a mandragora, és-de se berbécs nyársra, se kisbárány a sütőbe nem ment beszenteletlen

mámoros legátus deák szagolgatta az Erény strimflijét-cumpláját: kas- télyos esempekályhák vörös-izzásig-töltése, latinórák lassú forgadózása!... holott a jércemellű tutor még a nyápic gróflányt is királykisasszonynak esmérte és t a n g o-t a n g e r e-t e t i g-t a c t u m pruszlikvágásán úgy-de-úgy leskelte-kutakodta, hogy a vágy a plundráját majd szétvetette a kíván- kozástól

amikor az ostorhegyes kormost kapott, ha a nemesúrfit nosztalgiázáson érték, a rókaképű libatolvaj deresre húzatását penig a belső erkélyzsalu alatt meglesnie az Úrnő delektábilis titkos privilégiuma volt: számolni, hogy hányat üt a kasznár és hányat a háttér rokokó homályán a pendelóra

ó, azok a boldog idők, a soha-volt régi szép idők, amikor úgyan éltünk, mint a mesében Marci: hevesen! azok a meseszép, mennyei messzeségben feltündöklő, soha vissza nem térő, bimbor iskátulyába csomagolt, arany papírba göngyölt, selyemarany szalaggal felpántlikázott régi szép idők—