Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Ľubomír Feldek: Kelepcében, A gyöngéd lelkű lírikusok (versek)
I.ubomír Feldek — Hét példányát játszva eladták, eyy verseny győztesei kapták. Ügyes a boltos, rendes. — S a többi hétezerrel mi lett? — Elintézem, hogy zúzdába vigyék, kell a papír az új könyvemhez.— Aztán megjelenik a könyv, fedele sárgul, a gyöngéd lelkű szerzők forgatják, nézik, a szemlét a kolofonnál, hátid kezdik és végzik. Én hány péUlányszáimban jelentem meg, lássuk, s a tiéd mennyi — egész poétikájuk ennyi. S ha már együtt a sok világnagyság (dollárban, márkában kapják a taksát) elmélyednek a vers ügyeiben: — Olvastam a kolofonodat! Tizenkétezer példány, ez igen! — Itt versszakértők, otthon hősök, az asszony előtt így fenekednek: — Olvastam a kolofonját. Tizenkétezer. Az enyém csak kilenc. Ilát ez így nem megy! — Xyájas olvasó! Gyakran sóhajtasz: nem találod a vers értelmét. Most már látod, benned a hiba: rosszul kerested! A versben hiába fúr az elméd: a kolofont olvasd, ne a verset! Tőzsér Árpád fordításai
