Irodalmi Szemle, 1996

1996/2 - 7x1x7 - 7x1x7: (Tar Sándor A mi utcánk című könyvéről véleményt mond Radnóti Sándor, Podmaniczky Szilárd, Kemény István, Géczi János, Bella István, Bányai János és Ágh István)

hogy valóban úgy történt-e vagy sem, A mi utcánkban, a végállomáson már mindenki tud mindent, és azt nagyon jól tudja. Q Mégis, hogyan lesz ebből a sok beszédből, ebből a sok-sok regényalakból regény, mi fűzi egybe az elmondott történeteket, a feljegyzett szavakat, és mi rögzíti mindezt egységes — tehát regenynek mondható — kompozícióba? jP Se társadalmi, se erkölcsi ítélet, a jegyzetelő elbeszélő nem formál ítéletet, "kívül áll"; se egységes kompozíciós elképzelés, se a fikció összetartó ereje, se folyamatos történetmondás, se kitüntetett elbeszélői pozíció, semmi a szokásos regényszervező elvekből, de ebből nem származik hiányérzet, mert mindebből, se az ítéletekből, se az elvekből, semmi sem hiányzik, hiszen Tar Sándor úgy építette fel ezt a könyvet és nevezte el regénynek, ahogyan valaki más felépített egy házat A mi utcánkban, majd megint más egy másik házat, és azóta állnak a házak, házsor lett belőlük, a sornak valaki nevet adott, az összes névváltozás ellenére is meg­maradt Görbe utcának, és azóta van, mint A le országod, mint a Minden messze van, így is kell rá tekinteni, pokol és mennyország, démonok és angyalok, minden együtt: az emberek beszélnek, és ebből születik a regény; néma fölénnyel, enyhe iróniával elnéz a teória és a teoretikus kérdések felett. 7x1x7 7x1x7 __7 x 1 x 7 Ágh István Q Kalka valószínűtlen Kastélyara, Beckett végtelen reménytelenségű Godot- jára, az orwelli karantén rémes utópiájára emlékeztet; Hrabal hősei élnek ilyen önpusztító peremen, bár ösztönös boldogságban az Örökkévalóság gátján; Konrád György viszi így félállati létezésbe Látogatóját Budapest VII. kerületében, s Bodor Ádám kárpát-szegleti, mindenütt és sehol sem lévő Sinistra körzetére hasonlít A mi utcánk, valahol egy alföldi magyar falu szélén. Q| Godot itt lefokozódott postássá, aki a rokkantnyugdíjat és a munkanélküli­segélyt hozza, azt a pénzt, amit hajnaltól estig s éjjeli tartalékra váltva el lehet inni, s aztán reggel lehet gyakorolni a tükör előtt, hogy a következő "műszakban" ne reszkessen a pohártartó kéz. | Az ételek is másnaposak, tudható a kémények füstjéből, ki eszik meleget egyáltalán, a ruházat a leválthatatlan egy szál munkásruha a dologtalanságban, a lakás hitelből kezdett, félbemaradt rom, a szerelem "egészségügyi" aktus, részeg párzás vagy kéjelgés az értelmi fogyatékos szélütöttel, a cselekvés bögrecsárdába, presszóba való járás, néhány közönyösen adott-kapott pofon, s minden állott, az események fölmelegítettek. O A vágyak olyanok, mint a lábatlan érszűkületes emlékezése a fekete vonatra; itt még az öngyilkosságról is lekésnek, mint a részeg asszony a síneken, a Megnevezi ennek a létezésnek az okát, de a múlt a fölnagyított jelenhez képest olyan érvénytelen, mint a fuvaros bekeretezett kitűnő érettségi bizonyítványa; ömnagában valónak tűnik, ami van. Q A szöveg a helyi valóságos beszéden alapul, leírva olyan, mintha egy fél­analfabéta írna beszámolót, mintha egy részeg adná elő közbevetett mondatokkal

Next

/
Thumbnails
Contents