Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - ÁRGUS - Aich Péter: Ki kezdte a második világháborút

ellenfél területét a határ teljes hosszá­ban. De: Si duo faeiunt idem, non est idem (ha ketten teszik ugyanazt, akkor az nem ugyanaz), ha a Szovjetunió ké­szül támadni, akkor ő azt kizárólag bé- keszeretetből, a népek fölszabadítása érdekében és teljesen önzetlenül teszi. 1939. augusztus 19-én a Moszkvai Pravda ezt írta: "Éppen a védekezés érdeke kívánja a Szovjetuniótól, hogy kiterjedt támadási hadműveleteket hajt­son végre az ellenség területén, ami semmiképpen sincs ellentétben a védel­mi háború jellegével." (V. Szuvorov, i. m.) Világos beszéd, nem? A háború kezdetét azonban Szuvo­rov még ennél is előbbre hozza: 1939. augusztus 19-ére. A német—szovjet megnemtámadási szerzó'dés megterem­tette a háború lehetőségét, a masinéria azonban már azelőtt beindult. Az em­lített napon ülésezett ugyanis a szovjet Politbüró, ennek titkos tárgyalásán em­lítette Sztálin Európa "fölszabadításá­ról" szóló tervét, amely szerint Európát háborúba kell sodorni, miközben a Szovjetunió formálisan neutrális ma­radna. S miután az európai felek köl­csönösen kimerítték egymást, a Vörös Hadsereg teljes haderővel a Szovjet­unió javára fogja eldönteni az esemé­nyeket. Mindez Sztálin irataiban is ol­vasható. Szuvorov könyve azért is érdekes, mert kizárólag a Szovjetunióban hozzá­férhető, ott kiadott forrásokból merít. A szerző lenyűgöző hangyamunkával nyomozta ki az egyes hadosztályok keletkezését, összetételét, útvonalát, történetét. Munkájának gyengéje: állí­tásait csak közvetett bizonyítékokkal, indíeiumokkal bizonyítja. A hallgatag, szűkszavú Sztálin ritkán avatott be tit­kos terveibe bárkit is, rendszerint csak a közvetlen célt árulta el, azt is titko­lózva, saját híveit is összezavarva. Amikor a Politbüróval közli a kü­szöbönálló háború tényét, a háborús előkészületek már előrehaladott álla­potban vannak. 1939. augusztus elsején a Szovjet Hadseregnek több BT típusú tankja volt (BT =bisztrohodnyij tank), mint az akkori világ tankjai együttvéve. Különös jármű volt a BT. Hernyótalpát ledobhatta, és száz kilométeres sebes­séggel roboghatott az autópályán. Au­tópálya viszont csak Németországban volt, a szovjet utakon ezt a könnyű tan­kot egyáltalán nem használhatták. To­vábbá: az első két ötéves terv alatt (1927—1937) a Szovjetunióban 24 708 harci repülőgépet gyártottak. A világ­háború elején Sztálinnak 200-szor több ejtőernyőse volt, mint a világ összes többi országának együttvéve, beleértve Németországot is. S ehhez magyará­zatként tudnunk kell. hogy az ejtő­ernyősök a támadáshoz szükségesek, védekező harcban használhatatlanok. S Szuvorov sorolja tovább a példákat, s fölteszi a kérdést: mindez tehát a Szov­jetunió biztonsága, a védekezés érde­kében történt? A béke megőrzéséért? Tudjuk, milyen volt a Szovjetunió bé­keharca: állandó háborúban volt a saját népével, egymásután lerohanta szom­szédait — testvéri segélynyújtás címén. Sztálin egyik legelképesztőbb ma­nővere az úgynevezett Sztálin-vonal likvidálása volt. Ez a védelmi rendszer a híres Maginot-vonaltól abban különbözött, hogy nem volt megkerül­hető, és csak nehezen, sok ember-, a- nyag- és időveszteséggel lehetett volna áttörni. A Ribbentrop—Molotov-pak- tum megkötése után azonban a Sztálin- vonalat likvidálják, s nem építenek ki ú j védelmi rendszert az új határ mentén. árgus

Next

/
Thumbnails
Contents