Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - ÁRGUS - Fónod Zoltán: Érték és mérték (Peéry Rezső: A végzet bábjátéka)
árgus maradt eszmeiségéhez, a kisebbségi géniusz himnikus tételeihez, melyek kortársaival együtt őt is harcba szólították. Számkivetettségében is következetesen "népben, nemzetben gondolkodott", viszont soha nem adta fel az európaiság eszméjét, mely nélkül egymást értő és tisztelő együttélés a népeink között elképzelhetetlen. A Gondolatok a tehervagonban írásai magyarországi lapokban, folyóiratokban jelentek meg. Kivétel a Memorandum a csehszlovákiai magyarság helyzetéről című elemzés, mely megírása idején (1945- ben) kéziratban maradt, először a tatabányai IJj Forrás közölte 1992-ben. A Hét sovány esztendő gazdag termése című tanulmánnyal indul a kötet. Az 1946 márciusában a Valóság hasábjain megjelent írás a szlovákiai magyarok helyzetét elemzi 1938 és 1945 között. Hetvenezer ember történelmi tragédiáját mondja el a politikai előzményekkel együtt. Vitatkozik azzal a szemlélettel, mely 1945 után vezérszólama lett a csehszlovákiai politikának, miszerint a köztársaság felbomlását a kisebbségek idézték elő. Elismeri, hogy az első köztársaság által biztosított oszthatatlan demokrácia elveivel Henlein szudétanémet pártjának a tömegei visszaéltek, az "ötödik hadoszlop" kérdésében azonban visszautasítja a magyarságot ért vádakat. "Elsősorban német, másodsorban szlovák és csak harmadrangúan magyar vonatkozású ügynek" mondja, hangsúlyozva, hogy a hitlerista bomlasztó terveknek valóban kapóra jött "a német és a szlovák kérdés hatalmas emelője". A szudétanémetek gátlástalanságát megtetézte a szlovák szeparatizmus, mely 1938. október 6- án, Zsolnán olyan autonómiát hirdetett meg, mely nem a dualista hatalom, hanem az elszakadás felé mutatott. A magyarok felelősségét lényegesen kisebbnek tartja, mivel "a felvidéki magyar hivatalos politika szűkhomlokú áimokfutója, Jaross Andor" kivételével a tömegek aktivitása és "a magyar pártok fellépése meglehetősen jelentéktelen volt", s így "ha az államot harmincnyolcban a többség-kisebbség viszonylatában svájci értelemben a fejlődés magasabb fokán éri a válság, az ötödik hadoszlop bomlasztó munkája lényegesen nehezebb lett volna ". A féktelen nemzeti izgatás gyökereit Peéry mindenekelőtt a szlovák állam tudatos magyarellenes politikájában látta, mely nemcsak aszlovák élettérelméletet propagálta, és ezzel a határkiigazítást is szorgalmazta Magyarország felé, hanem "a kitelepítés, illetve a lakosságcsere eszméjét szlovákiai viszonylatban ez a garnitúra vetette be a köztudatba". Ebben a kérdésben (egy másik írásában) főleg Šaňo Machot, a szlovák belügyminisztert hibáztatja, aki úgy lépett fel, mint aki "betölteni jött a nemzetiszocialista töményt". (Miért nem ítélte halálra a szlovák népbíróság Mach Sándort?) Azzal a későbbi váddal szemben, hogy a magyarok a felkelés idején "elárulták" a szlovák népet, egyértelműen leszögezi: "A Lakatos-kormány elsőnek folytatott reálpolitikát" és jóindulatú semlegességet tanúsított a szlovák felkelés iránt. Ezt azóta a szlovák történetírás is elismeri. A cseh—magyar kapcsolatok szempontjából példásnak mondja azt a magatartást, hogy a pozsonyi refonnátus egyházközség a negyvenes évek elején, a katolikus önkény éveiben, saját templomát ajánlotta lel a cseh testvéreknek istentisztelet-tartásra, melynek lehetőségétől egy belügyminiszteri döntés korábban megfosztotta őket. "A kisebbség ezekben az. esztendőkben kezdte megérezni, milyen a zsidósors — írja Peéry. — Sajnos, illúzióink csak abban voltak, hogy ezt a velünk szemben alkalmazott kisebbségpolitikát a szlovák fasizmus művének tekintettük, mely a rendszerrel együtt fog sírbei kerülni. " Azóta azt is tudjuk, hogy ez a kisebbségellenes politika határozta
