Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Kisebbségi nyelvhasználati jogok és az oktatásügy
Lanstyák István Manapság az ilyen nyílt erőszak viszonylag ritka, a lényeg azonban változatlan: a kisebbségi nyelv és kultúra iránti lenézés interiorizálása, szellemi gyarmatosítás. A szerző utal arra, hogy a kisebbségi gyerekek tanulmányi eredményei legtöbbször rosszabbak, mint a többségiekéi. Ha vannak is olyan kisebbségi csoportok, amelyek sikereket érnek el az iskolában, ezek inkább a kivételt erősítő szabályt képviselik. Ilyenkor a kisebbség nem az oktatási rendszernek köszönhetően ér el jó eredményeket, hanem annak ellenére. S ami még rendkívül fontos: a sikeresek közül azok érnek el jobb eredményeket, akik megtartották anyanyelvűket, s műveltségüket legalább részben azon szerezték. Munkájának következő fejezetében (A különféle oktatási programok összevetése, 17—21. o.) a szerző konkrét programtípusokat vizsgál. Oktatási tipológiájának bemutatása előtt kitér arra a kérdésre, lehet-e sikeres a másodnyelven történő ismeretszerzés. írónk kétségbe vonja az UNESCO egyik szakértői csoportjának 1953-ból származó megállapítását, mely axiómának tekinti, hogy az anyanyelv az oktatás legjobb eszköze. Azt a kérdést, hogy az első vagy másodnyelven kell-e tanulni ahhoz, hogy a beszélő kétnyelvűvé váljon, túlságosan leegyszerűsítettnek és félrevezetőnek tartja. A kérdés valójában az, hogy milyen feltételek mellett eredményez az első' vagy a másodnyelven való oktatás magas szintű kétnyelvűséget (17. o.). A tanulmány súlyponti része a különféle oktatási programok bemutatása (17—19. o.). Az oktatási programokat a szerző négy alaptípusra vezeti vissza. (1) Az elszigetelő (szegregációs) típus nyelvi célja az elsőnyelvi dominancia megtartása, társadalmi célja pedig a hatalom nélküli többségnek vagy kisebbségnek a hatalommal rendelkező többségtől való távol tartása (apartheid; vendégmunkások elszigetelése). (2) A nyelvmegőrző típus nyelvi célja a kétnyelvűség, társadalmi célja pedig a kisebbség helyzetének méltányos rendezése, beilleszkedésének lehetővé tétele. Míg az elszigetelő típus alacsony hatékonyságú, a nyelvmegőrző nagyon hatékony. A harmadik típust az (3) (a) alámerítés képviseli, vagyis a kisebbségi gyermekeknek a többség nyelvén való tanítása a többségiek számára létesített iskolákban. Az ilyen programok — legalábbis a számszerű kisebbségnek esetében — másodnyelvi dominancia elérésére irányulnak. Hatékonyságuk alacsony, mert felcserélő (szubtraktív) tanulási helyzetet hoznak létre. Társadalmi következményük a beszélők kisebb része számára a beolvadás, nagyobb részük számára pedig a marginaüzálódás. Az alámerítésnek kevésbé drasztikus formáját képviselik az ún. (3) (b) átirányítási programok, amelyekben tanítási nyelvként a kisebbség nyelve használatos, de csak addig, amíg a kisebbségi gyermekek képessé nem válnak a többségi nyelven való ismeretszerzésre. A negyedik típust a (4) bemeriilési programok alkotják; ezekben a többségi diákok tanulják a kisebbség nyelvét olyan iskolákban, amelyekben az oktatás nagyrészt a kisebbség nyelvén folyik. Bár történtek kísérletek arra, hogy a kisebbségi gyermekeknek is ilyen
