Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Mészáros András: Fenomenológia vagy metafizika

Fenomenológia vagy metafizika száműzhetjük, mert abban a mértékben, ahogyan a világ játékszerévé válik, a játéktér elhomályosodik, és váratlanul bukkannak fel rajta az ismeretlen cél leié vezető utat nehezítő csúcsok és szakadékok. Nem marad más hátra, mint hogy az egyén ugyanolyan elfogulatlan biztonsággal közeledjen az élet kiszámíthatatlan kanyarulatai felé, mintha azokat előre ismerné. Ha ugyanis a létnek nincsenek szilárd céljai, akkor az, ami az egyén érdeklődését felkelti, nem más, mint a sors állandó kihívása maga ellen. Életének értelmét — ha egyáltalán beszélhetünk értelemről — maga a játék adja meg: játék a világgal, önagával és a rációval, Ez az ember kalandor. A világgal játszva nem érdekli őt annak minden dimenziója, hanem csakis a jelen felállása, amelyet éppen most kell leküzdenie. A kalandor időjellemzője a szikár jelen. Önmagával játszva az erkölcsi törvény neki csak délibáb, az élet pedig műalkotás. Mivel pedig az ésszel is játszik, intellektusának csúcsterméke a szellemesség, az irónia és a provokáció.

A kérdés az, hogy az ilyen kalandor valós személy-e vagy csak mitológiai alak .’ Don Jüanról szóló elegáns esszéjében Ramiro de Maeztu arra a következtetésre jut, hogy az abszolút játékosnak kimeríthetetlen energiával kellene bírnia. Mivel pedig ez lehetetlen, az abszolút kalandor a képzelet szülötte éppúgy, mint ahogy illúzió az a világ, amelynek a játék a modellje. Don Juan Énjének a mindenség ad ja a mozgásteret. Ha nem korlátlan aktivitásában élné ki magát, hanem képes lenne traktátumokba foglalni gondolatait, akkor az egész világ hamis képzetnek tűnne számára. Don Juan ezért játékos. Semmit sem vehet komolyan; sem önmagát, sem a világot. Csak a játékot — de azt halálosan.

Maeztu Don Jüanjának egoizmusa és Klíma egosolizmusa ugyanazt, a játékként felfogott világ szubjektumát jelölő kifejezések. E szubjektum egyedüli korlátja és erkölcsi törvénye a játék iránt érzett áhítata.

A metafizikai játékelmélet, azaz az eztétikai világszemlélet tehát az emberi értelemmel véghezvitt legelegánsabb, legvonzóbb és legszebb játék. Csak játékosokként juthatunk be az Ur országába — mondhatná az Újszövetség vagy akár fink is.

Végezetül: ha valakinek úgy tűnne, hogy az esztétikai világszemlélet sokban hasonlít a posztmodemre, akkor ki kell jelentenem, hogy ez a hasonlóság a véletlen műve csupán. A játék is hasonlít néha a valóságra — és fordítva.