Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Többközpontú nyelv-e a magyar?

Többközpontú nyclv-e a magyar?

7. Jegyzetek

1. Ez az előadás a Mercuriiis Csoport munkaterve alapján folyó kutatások egyik "mellékterméke". Ezúton köszönöm meg az Országos KiemelésűTársadalomtudomáiyi Kutatások (Magyarságkiüatás V1IIA?) támogatását, valamint Kontra Miklósnak, Bárt ha Csillának és Znzpna Fingemek a szakirodalom beszerzésében nyújtott pótolhatatlan segítségét

2. A magyar nyelvre a standardnak ezt a felfogását először Pete István (1988:780) alkalmazta, anélkül azonban, hogy a többközpontúság műszót használta volna. Továbbá Pete a magyar nyelvnek nem nemzeti, hanem állami változatairól beszélt, tekintve, hogy a magyar anyanyelvűek tömegei állampolgárságuktól függetlenül az egyetlen magyar nemzet részének tekintik magukat (de 1. még 12. jegyzet). Mivel az állami változat kifejezés a más-más nemzetet alkotó, de ugyanazt a nyelvet beszélő közösségek esetében is alkalmazható, jómagam más nyelvek esetében is ezt használom.

3. A további három ország — Hon'átország, Szlovénia, Ausztria — bevonásától most a rövidség kedvéért eltekintek. Ezenkívül áttekintésemet a második világháború utáni évtizedekre korlátozom; az egyes központok alapvető minősítésén egyébként a Trianon utáni két évtized figyelembevétele sem sokat változtatna. Helyhiány miatt az adataim forrásául szolgáló szakirodalomból is csak a legfontosabb munkákra utalok összefoglalóan: Románia-. Mikó 1981, Jelentés 1988, Diószegi—R. Sülé 1990, Enyedi 1991, Albert 1994; Szlovákia: Duray 1989, Gyönyör 1989; Vajdaság: Arday 1988, Domonkos 1992, Botlik—Csorba—Dudás 1994; Kárpátalja: Balla 1988, Dupka—Horváth—Móricz 1990, Botlik—Dupka

1991. A kérdést részletesebben egy másik munkámban tárgyalom (Lanstyák, megjelenőben).

4. Itt jegyzem meg, hogy a szaknyelvek az a terület, amelyen nem kívánatos, hogy az állami változatok között — legalábbis a műszóhasználatban — bármilyen, akár a legcsekélyebb eltérések is legyenek (kivételt a hivatali, politikai és más, az államberendezkedéshez szorosabban kapcsolódó regiszterek ill- a kevésbé formális stílusok jelenthetnek).

5. E kiadványok — a külföldi példáktól eltérően — szinte egyáltalán nem vesznek tudomást a magyar standard Magyarországon kívüli változatairól. Kivételként meg kell említeni, hogy a Helyesírási kéziszótár tartalmaz — Jakab István jóvoltából — két szlovákiai magyar standard kifejezést (alapiskola, egységes földművesszövetkezet). Ez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyar standard kodifikálásában vitathatatlanul Jakab Istváné az úttörő' szerep, úgy is fogalmazhatnánk — az ő kifejezésével élve (Jakab 1994:57) —, hogy ezzel a tettével neves nyelvművelőnk a szlovákiai magyarok nyelvének első tudatos "kiilönfejlesztőjévé" vált (a probléma másfajta felfogására 1. Jakab 1994: 52—7).

6. A többközpontú nyelvek egyes állami változataira jellemző, hogy a legnagyobb mértékben hangtanukban és szókincsükben térnek el egymástól. Nyelvenként