Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - SZILVESZTER AZ IRODALMI SZEMLÉBEN - Duba Gyula: Hajdú István Vörösrébék a seprűgyárban
Szilveszter az Irodalmi Szemlében DÜBA GYULA Hajdú István: Vörös ívbe k a sepríígyárban A lét serpenyőjében minden pillanat sistergő falat... Minden ebből következik. Az is, hogy Vörösrébék átalmcnt a keskeny pallón az ormótlan Léthé (Lét) folyó felett, hogy elrepüljön, de eltörött alatta a seprűnyél. Ojjé, mily morbid helyzet. Szörnyűséges pillanat, a földöntúli hatalmak iszonyú játékává vált földgolyóbisunk! A terebélyes asszony — Belzebub Rébék banyának becézi! — a palló közepén meginog és kalimpálni kezd. Keze- lába motollaként csapkod, míg földel nem ér. Becsapódása kisebb földrengést okoz, a Richter-skála háromegészkilenctizedet mutat. Rébék néne rövid távot fut a feslett talajon; ide-oda csapódik, mint a régi némafilmek bolondos sárkányrepülői vagy a felszállni készülő Ikaruszok. Zilált fekete petrence a Léthé partján. Búskomor madárijesztő. Nehogy a folyóba huppanjon, mert a feledés vizében azt is elfelejti, fiú volt-e, vagy lány! — Irány a seprűgyár! — vezényel magának. — Új seprűért! A Léthé folyó felett egy csapat vámpír húz cl V alakban, pőrén és folymatosan vijjognak, rikoltoznak. A mélyben lustán, mégis fenyegetően surrog a Léthé; vize a lété, bizarr hangja a nemlété, fekete habjaiból dülledt szemű halak bámulják a komor donnát, jééé — szemük vizenyősen meredez. Vörösrébék lábon jár, nem seprűn repül! Barátságos istennyila csap a halak k >/é, azok kelletlenül szétrebbennek, majd ismét bandába tömörülnek. Néma kórusuk imigyen hangtalankodik: Rébék asszony hová sántikál?! — Csitorba... — veti oda mogorván az anyő. A vén Borgessel van találkozásom. Eltörött a seprűnyelem, segítségét kérem...! — Magával Borgesszel?... Csitorban?... — A mély döbbenettől a haiak sóhajszerűen elmerülnek. A végtelen lét hullámain már csak egy csap/ott P a r ó d i á k
