Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Koncsol László: Requiem (vers)
Requiem tisztelet és dicsőség királya kapuid kedves őrség vigyázza pőre lelkünk pokolra ne űzze lúgha-savba ne szórja se tűzbe apuk-ska bűneinket ne számítsd volt szenvedésein két beszámítsd rémült lelkűnk visítva dörömböl mentsd ki Jézus rántsd ki a gödörből törött arcunk tisztítsd meg a portól lelkünk óvd a szörnyeteg gyomortól ne lökj minket az oroszlán torkába se a poklok boszorkánybugyrába ne vesd a lelkünk meredt homályba de bízd a jegy hozó Szent Mihály ra hogy a legégibb fénybe röpítsen mint Atyád megígérte az Isten (s mi Urunk) Ábrahámnak Atyáinknak s minden ő magzatáumkf iáinak Aiuen
/
