Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - Olga Ivinszkaja: Káderlap

Olga Ivinszkaja

ilyesmi jelent valamit számomra." () mindig szálfatermetű, fiatal ember volt, szép és mindig naiv, komikus, mint egy elkényeztetett gyerek.

Természetesen a jogi viszonya a kérdőívek tartalmához sokkal bonyolultabb volt. Egyik levelében, amelyet 1959 júliusában írt nekem, megpróbálta megmagyarázni ezt: "Miért óvakodom, hogy pontosan jelöljem meg az. életrajzi adataimat, s miért próbálom ezek nélkül intézni az ügyeimet? Amikor valaki az életéről beszél, általában azt a benyomást akarja kelteni, hogy mindig olyan volt, mint most. Vagy pedig nyíltan fellázad az egykori mivolta ellen, elítéli önmagát, sajnálja, hogy olyan, amilyen, s felépít egy filozófiát, amely hátrányos a számára. En semmi ilyesmit nem szeretnék tenni. Semmit nem akarok elítélni, amihez valaha közöm volt: sem a zsidó kérdésben, sem a szláv nihilizmus és alázat problémakörében, sem a különböző művészeti elméleteket, a forradalmat, ellenforradalmat, az ifjúságomat, házasságaimat, barátaimat illetően. Minden ellenszenvem igazságtalan volt és igazságtalan marad. Minden viszályban én voltam az igazságtalan és nem ellenfeleim. Meg akarok-e, meg tudok-e javulni? Határozottan mondom: nem. Ez egy fatális ügy. Az maga a mitológia, hogy én képviselem mindig a tiszta igazságot, s ezeket fejeztem ki írásaimban, a regényemben..."

Ugyanennek a levélnek egy másik részletében Borisz Leonyidovics pontosan meghatározza életének "cselekvő részeit": "Az isten, a nő, a természet, a vallomás, a halál... íme, ezek állnak hozzám a legközelebb, ók a barátaim és a társalgótársaim. Ők azok, akiknek vagy amiknek jelentős hatása tehet életemre..."

E. FEHÉR PÁL fordítása