Irodalmi Szemle, 1995

1995/10 - E. Fehér Pál: Évek Borisz Paszternakkal

E. Fehér Pál

Olga Ivinszkaját viszont — egyértelműen azért, hogy a költőt megfélemlítsék

— koholt vádak alapján letartóztatták és lágerba zárták. Igen, Pasztemakot Lara alakjának negfonnálására Olga Ivinszkaja sorsa ihlette. Annak az Ivinszkajának a sorsa, aki második szabadulása idején Az idő fogságában címmel (a könyv alcíme: Evek Borisz Pásztemakkal) megírta az emlékiratait. Ahogyan például Nagyezsda Mandelstam is megírta mindazt, amit arról a korról tudott, amelynek az ő férje, Oszip Mandelstam (Paszternak mellett) egyik legnagyobb költője volt.

Olga Ivinszkaja könyvének legnagyobb érdeme az őszinteség. A szerző takaratlan őszinteséggel mond el mindent a költővel való kapcsolatáról is. Együtt éltek: Paszternak egyik élete a törvényes családdal zajlott, a másik — Olgával. Költészete, prózája azonban ekkor már inkább Olgához kötődött. Ezért Olga Ivinszkaja vallomása a költőről hiteles és irodalomtörténeti jelentőségű.

Beszámol Ivinszkaja Paszternak függetlenségéről, és beszámol Paszternak félelmeiről. Megismerjük a Doktor Zsivago születésének körülményeit; beszámol Olga asszony arról, hogy a Novij Mir akkori szerkesztősége miként minősítette ellenséges, tehát kinyomtatásra alkalmatlan alkotásnak a regényt. így került a kézirat — az Olasz Kommunista Párt közvetítésével — Olaszországba, s ottani megjelenése óriási vihart kavart a szovjet politika és ideológia vezető köreiben. Még nagyobb lett a költő ellen indított hajsza, amikor 1958-ban neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. S mindebben Olga asszony is részt vett: az öreg és beteg költő helyett ő tárgyalt a párthatahnasságokkal, akik száműzni akarták Pasztemakot. Paszternak őszintén megírta Hruscsovnak, hogy képtelen lenne Oroszországon kívül élni. (Ugyanígy nyilatkozott egyébként Mihail Bulgakov is 1930-ban, amikor Sztálin négy nappal Majakovszkij öngyilkossága után felhívta, s azt kérdezte tőle: nem akar-e külföldre távozni.)

Olga asszony emlékiratainak egyik legkényesebb részlete az itt közölt passzus. A rejtett antiszemitizmus a háború utáni szovjet korszak egyik legrettenetesebb jelensége volt. A köznyelv csak annyit jelzett: "az ötödik pont". Igen, a személyi igazolványok ötödik pontja jelölte a nemzetiséget. És a zsidó származás nemzetiséget jelentett a legnagyobb orosz költő számára is. Paszternak számára is. És akinek "az ötödik pontja" nem volt rendben — és ez kizárólag a zsidóságra vonatkozott —, azt a hátrányos megkülönböztetések burkolt, nehezen meghatározható sorozata fenyegette. Paszternak azonban — szánnazása ellenére

— nem érezte magát zsidónak. A vallást nem gyakorolta, a nyelvet, a kultúrát nem ismerte. És nem volt hajlandó abba a láthatatlan gettóba bevonulni, amely Oroszországban a zsidóság számára Sztálin életének utolsó szakaszától kezdve mindmáig létezik. Ebben is szabad volt. Ezt a kényes problémát is megírta Olga asszony.

Mint oly sok jelentős orosz könyv, Az idő fogságában is először külföldön, Franciaországban látott napvilágot, 1978-ban, hat évvel megírása után.

A Doktor Zsivago először 1988-ban jelenhetett meg Moszkvában, több mint harminc évvel megírása és 28 esztendővel a költő halála után. Olga asszony emlékezéseinek még a kilencvenes éveket is be kellett várnia, míg végre tavalyelőtt szülőhazájában is megismerhették művét. Még megérhette ezt is, s ez elégtétel volt számára.

Könyvének mostanság az ad szomorú aktualitást—maradandó értékei mellett

hogy 1995 szeptemberében Olga Ivinszkaja, akit Borisz Paszternak Faraként örökített meg a világirodalomban — befejezte földi útját.