Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Többközpontú nyelv-e a magyar?
a kodifikációjára támaszkodik, teljes exonormativitásról beszélünk; ha pedig saját normatív kézikönyvek, szótárak és nyelvtanok teljes készletével rendelkezik, teljes az endonormativitás. Az endonormativitás az európai (származású) többközpontú nyelvek legtöbb másodlagos központjában legföljebb részleges (Clyne 1992a:4). — A magyar nyelv Magyarországon kívüli standard változatai kivétel nélkül exonormatívak , mivel a beszélők standard jellegű nyelvi megnyilatkozásaikban a nagy tekintélyű magyarországi akadémiai kiadványokat tekintik irányadónak: az értelmező szótárakat, az Idegen szavak és kifejezések szótárát, a Helyesírási kéziszótárt, az ún. akadémiai nyelvtant, a Nyelvművein kézikönyvet . Az egyes országokban kiadott saját, főleg iskolai célú munkák is a magyarországi normához igazodnak, de — ha nem is nagy mértékben — bizonyos helyi sajátosságokat is figyelembe vesznek; igaz pusztán pedagógiai, és nem elméleti meggondolásból. 4. Bármennyire különös, az állami változatok meghatározása alapvetően nem nyelvrendszerbeli, hanem szociolingvisztikai, nyelvkömyezettani. nyelvpolitikai kritériumok alapján történik. A többközpontúság ismérvei közé nem tartozik az, hogy az egyes központokban használt standard változatok között "jelentős" nyelvi eltérések legyenek. A többközpontú nyelvek egyes standard változatai sok esetben nyelvileg nagyon közel állnak egymáshoz', az eltérés inkább "zamat" kérdése, mint "szubsztanciáé" (Clyne 1992a:2; 1992b: 124—5; vö. Lüdi 1992: 162—3). A nyelvi eltérések jellege a tárgyalj négy közösségben hasonló, mint a többi európai (származású) nyelv esetében ; a különbségek mértékét nehéz ugyan összehasonlítani, de az kétségtelen, hogy ezek csekély volta nem teszi megkérdőjelezhetó'vé az egyes állami változatok önállóságát. A szókincsbeli eltérések kodifikálása szempontjából a helyzet nagy jából minden vizsgált közösségben egyfonna. (1) Vannak "bevet t" szavak és kifejezések, amelyek szabadon használatosak a közigazgatásban, a tömegtájékoztatásban, az oktatásban stb.; ezeket a nyelvművelők is elfogadják, sőt létrejöttük körül nemegyszer ők bábáskodnak. Ilyenek pl. a szakosító iskola (Szí.) ’érettségit követő kétéves, szakképzést nyújtó nem felsőfokú intézmény’; egészségügyi ház (Ro.) : egészségügyi központ (Szí.): rendelőintézet (Mo.), községi hivatal (Szí.): polgármesteri hivatal (Mo.), munkaszervezet (V ajd.) ’vállalat vagy más intézmény’, község (Vájd.): járás (Szí.), municípium (Ro.) ’megyei jogú város’ stb. Ide tartoznak természetesen a (tulajdonnévi jellegű) intézménynevek is, pl. Közegészségügyi Állomás (Szí.): Közegészségügyi Jár\’ánymegelőző Állomás (1 Ikr.): Közegészségügyi Járványügyi Állomás (Mo.). (2) Az eltérések másik csoportját a nyelvőreik helytelenítik és harcolnak ellenük annak ellenére, hogy közhasználatúnak mondhatók, s a müveit beszélők sem idegenkednek tőlük, sok esetben még formális beszédhelyzetekben sem. Az ilyen szavak egy része a/. (1) alatt felsoroltaktól szociolingvisztikai szempontból csak abban különbözik, hogy a nyelvművelők hibaként kezelik őket. Ilyenek pl. A felépítményi iskola (Szí.) ’szakosító iskola’, anyasági szabadság 'gyermekgondozási szabadság', pontra tesz (Ro.) ’elrendez, rendbe tesz’, elől át (Vájd.) ’előirányoz, tervez’, munkabaleset (Szí., Vájd.) ’üzemi baleset’, rekreáció (Szí.. Vájd.) ’üdülés’, doszár ’irattartó’ (Ro.) stb. Többközpontú nyelv-c a magyar?
