Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Többközpontú nyelv-e a magyar?

Többközpontú nyelv-e a magyar?

a Magyarországot körülvevő hét ország bármelyikében: Finnország hivatalosan kétnyelvű ország, vagyis a svéd nyelv a finnel elvileg egyenrangú, s ennek megfelelően kiterjedt a használata az államigazgatás minden szintjén, az oktatásban az óvodától az egyetemig, a tömegtájékoztatásban stb. Ugyanakkor lélekszáma (s az összlakosságon belüli aránya is) csak fele pl. a szlovákiai magyarokénak (a mintegy 5 miihó lakosságú Finnországban 300 ezer svéd anyanyelvű személy él), s egy hetede-egy hatoda az erdélyi magyarokénak. A svéd nyelvű lakosságnak a földrajzi elhelyezkedése sem ideális, hiszen csak kisebb részük él viszonylag homogén területen, Svédországhoz közel, de még azokat is tenger (öböl) választja el az anyaországtól. (A finnországi svédekre 1. Jávorszky 1991:95; Nuolijärvi 1991:103—4; Reuter 1992:103—4; Tandefeldt 1993:218— 9).

Bár a magyar nyelv státusza Magyarország határain kívül alacsonyabb, mint az ismert európai (származású) többközpontú nyelveké azok másodlagos központjaiban, a magyar mégis viszonylag széleskörűen használatos egyes régiókban az olyan színtereken is, amelyeken a standard nyelvváltozat a szokásos. A magyar nyelvnek E funkciókban való használata azokban az országokban a legkiterjedtebb, amelyekben

(a) nagy lélekszámú magyar kisebbség él, melynek jó része (b) tömbszerűen helyezkedik el (vagyis az általa lakott összefüggő terület[ek] en a lakosság abszolút többségét alkotja), s melynek településterületén (c) magyar többségű vagy legalábbis jelentős magyar lakosságú városok is találhatók, vagyis Erdélyben, Szlovákiában, a Vajdaságban és Kárpátalján. Nem lényegtelen tényező, (d) hogy a magyarság mint olyan mindezeken a területeken őshonos. Nézzük meg^a magyar nyelvhasználat legfontosabb színtereit nyelvünknek e négy központjában!

(1) A magyar nyelv ezekben az országokban legalább helyi szinten használatos (vagy használatos volt) az államigazgatás nyelveként. A Vajdaságban pl. 1990-ig a tartomány öt hivatalos nyelvének egyike volt; az 1991. évi nyelvtörvény azonban már csak a a legalacsonyabb szinten, a községek szintjén teszi lehetővé használatát. Szlovákiában nyelvünk az előző évtizedekben járási szinten hasonlóképpen hivatalos nyelvnek számított; az 1990. évi nyelvtörvénynek, ill. a szlovák alkotmánynak az elfogadása óta státusza jelentősen romlott ugyan, a demokratikus intézményrendszer felépülése viszont (így pl. a helyi önkormányzatok létrejötte) erősítőleg hatott és hat a magyar nyelv helyzetére. Erdélyben a magyar nyelv viszonylag magas státuszt élvezett az 1952-től 1968-ig fönálló magyar autonóm területen; de még az 1965-ben elfogadott, a korszak végéig hatályos alkotmány is kötelezővé tette a magyar nyelv használatát — mégpedig az egész magyarlakta területre nézve — minden szerv és intézmény számára, szóban és írásban. A gyakorlatban azonban a magyar nyelv — különösen a 70-es évektől—egyre szűkebb területre szorult vissza. Ami Kárpátalját illeti, nyelvünk a szovjet korszakban itt volt jogilag a legrosszabb helyzetben, jelenleg viszont státusza (és presztízse) erőteljesen emelkedik.

(2) Valamennyi tárgyalt országban használatos a magyar nyelv az oktatás nyelveként. Mind a négy országban magyar nevelési nyelvű óvodák, magyar tanítási nyelvű általános és középiskolák működtek és működnek; az általános képzésen kívül részben a szakoktatás is magyar nyelvű (vagy az volt), Kárpátalja kivételével. Fezekben a központokban (szintén Kárpátalját kivéve) a pedagógusképzés felsőfokon is legalább részben — s országonként eltérő mértékben—magyar nyelven folyik/folyt; a magyar szakos pedagógusok képzése pedig mindenütt saját erőforrásokra támaszkodva történt