Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - PERÚJÍTÁS - Brogyányi Kálmán: A Szent Márton-székesegyház
pontos len neszét másolásához, a leggyakrabban geometriai befoglaló formákra stilizálta a leveleket. De a román stílussal ellentétben mindig megó'rizte a kapcsolatot a természeti mintával, és nem teremtett beló'le fantasztikus növényzetet, mint ahogy azt a román templomoknál láttuk. A kapuzat díszítéséből a műtörténet azt állapítja meg, hogy a XIII. században épült. Ekkor kellett épülnie az egész északi falnak is. Van ezen a falon még egy érdekes kapu. A Szent Anna-kápolnába vezet. A kápolnát csak később építették a fal elé, úgyhogy eredetileg a kapun keresztül közvetlenül az utcára jutottunk. Ez a kapu különben a templom legszebb és legérdekesebb gótikus része. A kapunyitás feletti ívmezőben gyönyörű szobordíszt láthatunk. A középen hatalmas trónszéken az Atyaisten ül, ölében feszületet tartva. Felette galamb alakjában a Szent Lélek képe. Az ívmező többi részét jobbról és balról két térdeplő angyal foglalja el. Az egyik összetett kézzel imádkozik, a másik Krisztusra mutat. Az angyalok felett lombozat élénkíti a mezőt. A lombdíszből jobbra pelikánt, balra oroszlánt láthatunk kifaragva. Ez az ívmező a gótikus korszak végtelen vallásosságának egy darabja. Valósággal a Biblia egy levele, teleírva csodákkal és hittel. Az ókeresztény hit, mely minden jelenséget a túlvilági élettel vagy Krisztus megváltásával hozott összefüggésbe, az egyes állatokhoz és jelenségekhez fűződő mondákat szimbolikusan Krisztusra és a megváltás művére vonatkoztatta. Az oroszlánról például azt hitték — s ez kis-ázsiai szerzetesség útján jutott föl Európába —, hogy a nőstény oroszlán kölyke halva születik, s a hím oroszlán csak harmadnap jön el a kölyökhöz. Az arcába fúj, s így ébreszti fel az életre. E szimbólum a Szentírásra utal, amely szerint: a mindenható atya is felébresztette fiát, ki a világ kezdete óta mint urunk létezett. Krisztust, kit isteni hatalma feltámasztott, s ki mindnyájunkat feltámaszt. A pelikánról meg azt tartotta a régi hit, hogy a leggyöngédebben szereti fiait. Ám a fiókák születésük után az anyjukat verik, s az anya ezért levágja a fiókák fejét. Harmadnap mégis feltépi mellét, abból vért csöpögtet a halott fiókákra, kik ettől feltámadnak. E szimbólum a Szentírás Ézsaiás I. énekének 2. versére utal. "Nemzettem — mondja a Szentírás —, és felneveltem a gyermekeket, de ezek hűtlenek voltak hozzám. Bennünket minden teremtmény teremtóje nemzett, mi arcon csaptuk és elhagytuk: de őis elhagyott és átadott a halálnak. Azonban később könyörült rajtunk, mint a pelikán anyja, és felszállott a kereszt magasságára. Es értünk öntötte a keresztelés és a bűnbánat vérét, s így felébresztett az örök életre." Az ilyen jelképes ábrázolásaok nagyon ritkák. Már a XIV. század végén alig használják s különben is csak a legreprezentatívebb gótikus emlékeken találhatjuk, így Bourge-ban, Verdun-ben, Neubergben. A Szent Anna-kápolnában találjuk a Duna-táj egyik legszebb gótikus síremlékét. Schomberg prépost szobra ez. Schomberg volt a káptalan első infulás prépostja. A püspöki süveg és a pásztorbot jelvénye illette meg őt és a templomhoz kötött adományozás folytán az utódait is. Ezért nevezik székesegyháznak, Dóinnak is templomunkat, jeléül annak, hogy püspöki szék van benne. A püspök jelvényeit a prépost viselte. Brogyányi Kálmán
