Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - Z. Németh István: Az emlékezet csődje, Lepkekelepce, A szavak után

kőbe fagy, ha leszáll a hófehér éjszaka, s a felhők fogazata belelóg a későn fekvőit levesébe. Ima minden barlangrajz itt, imagépek s imamalmok közt az emberi száj csak dísz.

Már fent van a pont azon az i-n, már tele van mézzel az az ü, tapsol a nagyérdemű, dongó dék és zengő zék zaja halkul, a szavak elzakatolnak, a mondatok tovacammognak

marad a márvány, vak vakolat, harmónia a csendben, ókori oszlop, újkori urna, marad a fekete fogtömés, a gágogó ember, a beszélő kutya és a daloló ló. így cicázik a némaság, baráti jobbot nyújt a kihalt sziklákon áttörő bányász, lüktető erét nyugtatja a gyermek, keze merő csokimáz, fejét a tányérra hajtja lassan, s betakarózik egy tortaszelettel.

Z. Németh István

Ótátrafüred, 1995. április 6.