Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - Bertha Bulcsu: Az eldobott cipők

Személyiségünk már kezdett átalakulni, amikor váratlanul megjelent az elveszett oroszunk. Megölelt bennünket, és izgatottan közölte, hogy a miniszterelnök-helyettes vár bennünket ebédre.

— És a völgy? — kérdezte az orvos.

— Néhány nap múlva, a Tien-San magaslatán egy nyugalmazott ezredes megmutatta a völgy helyét, ahol az ujgurok átáramlottak. Már semmi sem látszott belőle, összerobbantották. Hamuban és sziklatörmeléken járkáltunk a hajdani völgy felett. Amikor kocsiba szálltunk, az ezredes javasolta, hogy a cipőnket alaposan tisztítsuk meg, vagy dobjuk el, mert nem lehet tudni, hogy a töltet, amelynek az ereje felemelte a hegyet, s a völgybe döntötte, mi is volt valójában.

— Holnap majd — mondta az orvos — készítünk egy teljes vérképet.

Felállt, a szekrényből elővett két laboratóriumi üvegpoharat, és az asztalra tette. A novellistára pillantott, aztán a hűtőgéphez lépett, és kiemelt belőle egy üveg tankpezsgőt.

Az eldobott cipők