Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - 7x1x7: (Orbán Ottó Kocsmában méláz a vén kalóz című könyvéről véleményt mond Bertók László, Kis Pintér Imre, Pálinkás György, Vajda Mihály, Esterházy Péter, Schein Gábor és Tőzsér Árpád)
7x1x7 7x1x7 7x1x7 Kis Pintér Imre D Nézzünk szembe a ténnyel: inára Orbán Ottó az élő magyar költők (egyik'.’ talán?) legjelentősebbje lett. El Amit csak a kivételesek, a lényegről tud valamit, az egészről, ami több a költészetnél; tudja, hogy élni gálád képinutatás, bűn, szenny, hiábavalóság és persze jutalom, egyszeri csoda. Q És ha ez így közhely, neki el kell, mert jó hatásfokon el tudja mondani, egyformán érthetően a vájtfülűeknek és az átlagembereknek, szívüket borzongatva. Q Ne szóljunk most a technikáról, az imponáló költői példatárról, forrásanyagról, az ösztönös és profi szakértelemről, ami kegyelem dolga is, de amiket még inkább a nagyon fáradságos munka révén szerzett — ezekről én is töprengtem egyszer hosszabban. a Most csupán azt az irigylésre méltóan gátlástalan alakváltoztató képességét emlegessük föl, amellyel minden hagyományszerető nosztalgikus olvasót levesz a lábáról, ám ne hallgassuk el azt sem, hogy ír közben azért alkalmi, aktuálpolitikai verseket is, amelyeket nem kedvelek. Q Mérlegelésünk összes megfontolását elsúlytalanítják azonban azok a transzcendens pillanatok, amikor Orbán Ottó az Istennel beszél közvetlen vonalom rólunk, földlakókról. B Amikor magát hitegetve bennünk is ébreszt valamiféle reményt arról, hogy hátha mégis érdemes. Pálinkás György | "nedves hüvelyében"* Bt "kerek a Lik"** Q "Olykorban"*** ES "legyél az origó"**** "E-m.c~ "***** ES "él...élni...élet..."****** B "lélekképárlódunk valamiképp"******* Lábjegyzetek a szöveghez:--------------------------------------------* (Paolo és Francesca a kárhozottak között) — amelyben szól a "nagy bumm- és a 'nagy zutty" között a háromesélyes szex-tettről, s mások mellett arra is jut (Szent Ágoston is gondolt erre), hogy teljes egészében jelen lévő idő nincs. ** (Az egyiptomi rabság) — ebben az államelméleti ódában emészti az emészthetetlen(t), s gubbaszt is persze, akárha Lik szélén, és azon már csak tűnődhetünk, hogy ami abban van, azzal most félig üres vagy félig teli.
