Irodalmi Szemle, 1995
1995/9 - Molnár Miklós: Nekrofil szentképcsarnok
Egy nekrofil família — sok közül Molnár Miklós Prebjancsuk Lázár gyermekként a Kárpátok tövéből űződött a Trianon utáni csonkultságba: román, székely és ukrán ősök magyarrá pácolódott ivadéka. Gyökeret vernie a rázúduló sokszoros hontalanságban nem lehetett. A hivatásos katonatiszti pálya az azonosulás, a hazatalálás reményével kecsegtette, a kuszaságban rendet, fegyelmet, beláthatóságot ígért. (Mily végzetes bökkenő, hogy a "hivatásos" katona és a bérgyilkos közt gyakran csak fokozati a különbség!) A második "világháborúból" szovjetföldi hadjáratok és hadifogság formájában jussolt. Olyan tanpályákra kényszerült, hogy a hétköznapi nekrofilia szinte genetikai mélységekbe ivódott benne. Teljes életére megfélemlítve és bedresszírozva került az éppen bolsevik vérátömlesztést elszenvedő, tompa, zsibbadt fájdalomba fagyott Magyar- országra. Prebjancsuk Lázár gyógyíthatatlan lágerkórral sújtottam talál honra. Per definitionem retteg — mint körülötte milliók. Teljes további életét szigorú kényszerreguláknak rendeli alá (ezek az ő mankói), s reguláit a hozzá tartozókra is ráerőszakolja. Még hajlékát is ott "választja" meg (pl. szanatóriumban), ahol szögesdrót kerítésen belül élhet; később a szovjet megszállók kaszárnyáinak tövében vásárol városi lakást. Géhás tiszt volt, az is marad inaszakadtáig. Beszerez, elraktároz, felhalmoz, leltároz, könyvel, iktat — aprólékos szolgálati rendszabályok szerint. Jócskán benne van a korban, amikor megnősül: szintúgy kevert (magyar—osztrák—zsidó—szlovák) származású, tétova, bébilelkületű, neurózisával nemesi kutyabőrként kérkedő vászoncselédet vesz feleségül, s módszeresen elnyomja benne mindazt, ami valamennyire is eleven vagy nőiesen többértékű. Aztán elkereszteli Debilkének. Érik a jövendő 1956 őszén leánygyermekük születik. Prebjancsuk megtiltja leleségé- nek, hogy teljes odaadással gondozza a kisdedet; az asszony kénytelen egész nap a "lágerparancsnokságon" (a szanatóriumban) dolgozni, az ú jszülöttet napközben magára hagyják, vagy falubeli (sváb) lányok gondozására bízzák. Az anyáról szinte leamputálódik gyermeke. Csoda-e, ha lánya alig megoldható konfliktusba kerül majd saját nőiességével, vagy hogyha — más választása nem lévén — anyja ellenében rigorózus atyjával azonosul?
