Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - ÁRGUS - E. Fehér Pál: Cseh biográfia Kossuth Lajosról
árgus ennek alapján számol be kronológiai rendben Kossuth életének eseményeiről. Mindenekelőtt — természetesen — a szabadságharc hónapjairól, de világossá teszi, milyen életrajzi tények, mily hatások formálták Kossuthot azzá, aki végeredményben lett. Tömörebben szól az emigráció éveiről, de a dunai szövetség tervéről a megfelelő terjedelemben tájékoztat. Pražák különös figyelmet szentel a csehek és Kossuth kapcsolatainak. Magyarázhatnánk ezt a körülményt úgy is, hogy a könyv cseh olvasóknak készült, tehát a kapcsolattörténetnek érthetően jelentősége lehet az érdeklődés felkeltésében. Ezúttal azonban többről és másról van szó. Közismert, hogy Kossuth nem értett egyet az 1867-es kiegyezéssel, híres Kasszandra-levelé- ben figyelmeztette Deákot, milyen veszélyekkel jár a magyar nemzet további esélyeit illetően, ha sorsát tartósan összeköti az osztrák uralkodóházzal. Ma már nem kétséges, hogy Kossuthnak igaza lett a távolabbi veszedelmek bekövetkeztének megjóslásában: a monarchia épülete teljesen elkorhadt volt, s a múlt század végén a jelentős gazdasági fellendülés sem volt képes a birodalom alapvető gondjait megoldani. Magyarország pedig — noha az adott pillanatban aligha lehetett volna más választása — a dualisztikus államrendszer vállalásával egyszersmind felelősséget vállalt —szembekerülve a monarchia többségét alkotó más népekkel — a Habsburg-uralom tartós biztosításáért. Kossuth ezért már a kiegyezés után, a hetvenes években többször igyekezett a magyar és cseh politikusokat a dualisztikus rendszer kitágítására ösztökélni. IJgy látta, hogy a monarchia keretein belül a cseheknek a magyarokkal azonos helyzetet kell teremteni, mert ellenkező esetben a pánszlávizmusának és a monarchia óhatatlan felbontásának nyitnak teret. Ezt a tényt Pražák a korabeli cseh források alapján meggyőzően mutatja be. Összefügg ezzel az az egyetlen komoly kifogás, amely Pražák professzor szép munkájával kapcsolatban felmerül. Nem tagadom, megkísértett a gondolat, hogy a professzort ezúttal a nagykövet, a tudóst a politikus befolyásolta. Kossuth és a csehek kapcsolatai — néhány konfliktustól eltekintve — pozitívan értékelhetők. A valóságos és szinte kibékíthetetlen ellentét Kossuth és a szlovákok között keletkezett, elsősorban a szabadságharc idején. Nem tagadható, hogy Kossuth, aki korábban Ľudovít Stúr segítségét kérte, és nagylelkűséget ígért a szlovák nemzeti igények teljesítésében, ezt az ígéreteét nem teljesítette. A bécsi ka- marilla ezt a politikai baklövést természetesen kihasználta, és sikerült a szlovák politika többségét szembeállítani a magyar szabadságharccal. Ezen a tényen az sem változtat, hogy végül a szlovákok — mint ezt Ladislav Novo- meský, a éma kitűnő ismerője élesel- méjűen megjegyezte — Bécstől ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésből: a Bach-korszakot. Nagyon érdekes lett volna erről tudni a cseh történész álláspontját. Annál inkább, mivel a cseh és a szlovák álláspont akkor is összefüggésben volt egymással, ha a gyakorlatban homlok- egyenest ellenkező utat követtek. Pražák azonban erről hallgat. Szép tel- jesíünényére ez a hallgatás árnyékot vet. Ezzel együtt tudnunk kell, hogy Pražák professzor nehéz feladatot vállalt, sé ezt jól oldotta meg. Még egyszer hangsúlyozom: ez az első Kossuth- biográfia Közép-Ke let-Európában. S ez nem semmi.
