Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - ÁRGUS - Béres Csilla: A családáradásnak nincs vége
árgus történetszerűség technikájával építi tovább Közép-Európáját, Európa hálószobájában a dunántúli mitológiát. Júlia naplója intellektuális kommentálása az ősházban történő eseményeknek. Később önkényesen cserél fel időpontokat, azaz helyesbíti az elmúlt hónapok eseményeinek térképét. Az. ősház igazi labirintus, áttekinthető és áttekinthetetlen rétegek birodalma, lassan alakuló mű és valamennyire rögeszme is — meséli a krónikás. A bordácsi labirintus mint posztmodem kiterjedés szemben áll a család református ágának világával, a bogárdi parókia puritánságával, ahol nem kedvelik a csodákat, amint néhai Csanaki Dániel mondotta: ami van, annak becsülettel kell mutatkoznia, másképp be le andalíthat olyasmibe, hogy esetleg nincs is. Az ősház békés családi otthon, ahol valaki mindent a "helyére" rakott. Az lett a helye. Az ősházban élik az unokák, családtagok, örökölt családtagok a botránnyal és homállyal körülbástyázott életüket, mely Bogárd felé is kényes szálakat növesztett. Hogy van másfajta csend is, nem kétséges. Jó kis kaland a "mit lehet tudni", és mit lehet abból elmondani, ahogy tudni lehet. A sorsok között feszülő szálak a homályt rezegtetik meg. Atya ügyvéd úr az Árvái Jurkók méltó sarja, akiknél a jog derűje olyan gubanc, amiről akár az őszi-téli vadászati szezont végig lehet vitatni, mikor is csak egyvalami derülhet ki: "Egyedül a hó tiszta csak." (Bár a hó lehet meggyóntatott guanó is.) Atya tekintélye körül árnyékos zavar terjeng, talán a százados játék céltalanságának érthetetlensége. Van, aki szerint Atya veszélybe került. Például Júlia szerint. Sophie-Zsófima — Atyától elhi- degülvén — flagellánsként, tartalék sorson égve segíti némán a dolgokat lenni, miközben Júlia-manzárdlakó a Jelen idő vérzékeny és állhatatos membránja. Lehalkított kapcsolata a családdal leginkább (látszólag) a bogár- diakkal szemben kölcsönös kín, bár Atya minden kívül rekedt dolgot a helyére próbál rakni. Egyébként a beszerzett családtagok, mint Iddi, Júlia, Emil bácsi: rések, amelyeket a leggondosabb magyarázatok is maguk után hagynak. Mintha a jog is csak joghézagból tudna élővé varázsolódni. Közéjük tartozik Matinka, bár az ő élete nyitott könyv, ha rejtély is, a néhai szép-vadóc Borgis Magdolna, akit úgyszólván örökölt a család, mint idősebb Árvái Jurkó nagy szerelmét. Matinka tanú és felülemelkedett manzárdlakó. Az Idők Könyvébe ragasztgatja egy lidércesen letarolt csatatér laposra mángolt múmiáit, régi képes újságok kivágásait, miközben az unokák megszállják a lakatlan tőzegszigetet, Jóidő közhuszárt választják meg kapitánynak, és új alkotmányt vezetnek be. Élik komoly indián életüket. A világ történik az ősházban, a Nyarak Históriájában emlékezetes nyomjelet hagyva maga mögött, indiánul: nyomvért. A jelen és a múlt egyidejű észlelése s az előrevetített mozzanatok révén a történés kilép a szoros időrend keretei közül, valamiképp ciklikus Emil bácsi makettépítése, a téli havazások vagy Júlia újrabelépése a történetbe. A krónikás meséje Júlia intellektuális reflektálásaival egybeszövődve, a sorsok, az előbb és utóbb egybeját- szása valódi történet, történelem. Átélt és átélhető. A pillanatfelvételekben felvillanó e- gyedi magyar sorsok, az elszórt anekdoták, a történések lelepleződése, az emlékek, képtörmelékek érzékletesen tudósítanak erről a történeti világról. Mészöly a porrá morzsolódott idő darabjait söprögeti össze, talán hasonlóan,
