Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - ÁRGUS - Kemény István: „remek közérzettel leírom magyarul”

KÉMÉNY ISTVÁN j "remek közérzettel leírom magyarul" Horváth Elemér: Scalinger Rosa (Orpheus Kiadó, 1995) Ha könyv, hát könyv. Úgy, ahogy van. Mindenestül. Ha a szerző fényképe rajta van a hátlapon, akkor azzal együtt. Horváth Elemér Scalinger Rosa c. új verseskönyvén márpedig ott van a kép. A leendő olvasó óhatatlanul vet rá egy pillantást. Szakáll bajusz nélkül. Hm. A leendő olvasó fél saját előítéleteitől, gyorsan kinyitja tehát a könyvet, olvas, találkozik egy nagy költészettel, be- ! csukja a könyvet; és megint csak ott a j fénykép. Szakáll bajusz nélkül. Ha könyv, hát könyv. Úgy, ahogy van. Az olvasó végül — lesz, ami lesz—mégis- csak felsorolja mindazt, ami egy bajusztalan, de szakállas férfiarcról e- szébe jut: a Magányos Életművész. A Matróz, akinek minden kikötőben... Mefisztó az Operában. Don Juan ugyanott. Szindbád. A kései Latinovics Zoltán. Vagy — már függetlenül a sza- kállviseletről — más, magányos és erős férfiak a múltból: Odüsszeusz. Mikes Kelemen, Robinson, Eliot, Vajda Já­nos. Szakáll bajusz nélkül: a családi legendák Agglegény Nagybácsija; min­den nemzedékben egy. Aki az élhetet­len fiúkat megtanítja élni. ő maga viszont megközelíthetetlen marad. Titokzatos figura. Egy lap a tarokk-kár­tyából. A valóságos Horváth Elemér Ame­rikában él. Ötvenhatban menekült el. Fegyveres forradalmárként itthon sze­rény esélyei lettek volna az életben maradásra. Éveket élt Olaszországban. Jóformán ennyit tudok róla. Valódi csa­ládi állapotát sem ismerem. Az tehát, amit a szakállviseletéről eddig mond­tam, nem őrá, hanem kizárólag egy köl­tői szerepre vonatkozott. A Scalinger Rosa olvastán úgy érzem, hogy Horváth Elemér ma a magyar költészet Agg­legény Nagybácsija. Lássuk tehát, hogyan tanít élni. A legfőbb tanítása az, hogy nem va­gyunk már fiatalok. Egy hanyatló ci­vilizációban élünk, ennek kell tehát elfogadnunk a realitásait. És főleg: él­vezni kell tudni ezeket. De ez koránt­sem a dekadencia, mert a fiatalok dolga. A Wágner tehát c. versben mondja: "különben is nem kell mindenáron ro­mantikus légkört teremteni / az én ko­romban az ember már brutálisan céltudatos / akár légyott akár üzleti tár­gyalás". Ez Horváth Elemér első ta­nítása. Nála soha nem csak egy öregedő költőt hallunk beszélni, hanem egy öre­gedő kultúrát is. A második tanítás a hitre vonatko­zik. Egyfajta okos hitetlenségre oktat, nem is annyira Istenben, mint éppen magában az értelemben. Szent József beszél A kereszténység születésében: "az a három városi figura / a szokásos értelmiségiek / rögtön az összefüggést keresik / csillag és csecsemő között". A harmadik tanítás is kapcsolatban van a csillagokkal. Szépség van. Lesz is. De hogyan vegyük észre? "a zsák­utcában az ég mindig csillagosabb / mint birodalmak sugárútjain". Ez egy árgus

Next

/
Thumbnails
Contents